Irgalom

Bizony nem voltam én sem az,akit a családfők kegyelnek.És időm sem volt - az igaz -kikönyörögnöm a kegyelmet. S bár hűvös, örökkévalódolgok közt muszáj őgyelegnem,a palánkok közt szárnyalómunkát nem lehet elfelednem. Mit oltalmaztunk, nincs jelen,azt most már támadóink védik.Elejtem képzelt fegyverem,mit kovácsoltam harminc évig. És hallgatom a híreket,miket mélyemből énszavam hoz.Amíg a világ ily veszett,én irgalmas leszek magamhoz. 1936. október<< előző    következő >>