Jaksity György

I. A pénz és a pénzügyi válságok rövid története

Az ókori pénz és az infláció megjelenése

Noha már Mezopotámiában i.e. 2-3 ezer évvel használtak ezüstöt fizetési eszközként, a mai pénzérmék ősei csak Kis-Ázsiában, Lüdiában jelentek meg az i.e. 640-630-as években, arany és ezüst ötvözetéből készültek. I.e. 550 körül a legendásan gazdag és hatalmas Krőzus király bevezette az általunk is ismert fémpénzt, aminek alapját a lüd királyság területén lévő Pactolus folyóban nagy mennyiségben található arany-ezüst ötvözet, az élektron jelentette. Az érmeverés Athénban az i.e. 5. századtól vált uralkodóvá és vette át a mért ezüst szerepét a fizetéseknél, bár ezeket az érméket is darabolták, vagyis a felhasználók sokáig nem vettek tudomást érme-jellegükről.

Ekkoriban Görögországban már virágzik a banki üzlet és kialakult tarifái vannak a kölcsönöknek. Az első athéni pénzváltók - a bankok ősei - az i.e. 5. században kezdték meg működésüket, amelyet lényegében semmi sem szabályozott, és nem léteztek az állam által felvállalt pénzügyi funkciók sem. Athén többletbevételét sem valamilyen állami intézmény kezelte, hanem Pallasz Athéné oltalmába helyezték, ha pedig szükségük volt mondjuk a háborúkhoz pénzre, akkor onnan vették kölcsön, majd oda tették vissza.

A római birodalom és az első infláció

1. ábra

A középkori pénz és a bankok megjelenése

A fémpénzek verése a 6. század közepén indult be újra, és a következő századokban részben francia hatásra kialakult a font váltópénzének, a pennynek az őse. A kora középkori érmék nemesfémtartalmukat tekintve kisebb értéket képviseltek, mint a forgalmi értékük, ami a modern pénz azon jellemzőjén alapul, hogy forgalmi értékét a piaci szereplők erre vonatkozó elfogadása jelenti, nem pedig az érme fémtartalma.

Kínában a 9. században már papírpénzt használtak, ami a 12. századra rendkívül magas árszínvonal emelkedéshez (hiperinflációhoz) vezetett. Az angol királyok is éltek a pénzrontás lehetőségével: rendszeresen bevonták a forgalomban lévő érméket és kisebb fémtartalommal újakat vertek busás hasznot hajtva a kincstárnak. A háborúk, különösen a keresztes hadjáratok jelentős pénzigénnyel és a pénzügyi átutalások őse iránti igénnyel jártak.

2. ábra

A bankok megjelenése és a nagy földrajzi felfedezések hatása

Az olasz városok pénzváltói a 13. századtól növekvő mértékben vállaltak magukra klasszikus banki, kölcsönzői funkciókat, és az üzlet jól is ment, amíg egyházi és világi ügyfeleik rendre visszafizették a kölcsönöket. De ez nem volt mindig így, aminek eredményeként több ilyen kezdetleges bankház, mint például a firenzei Peruzzi (1343-ban) és a Bardi (1346-ban) tönkre ment, mivel a francia és angol királyok nem fizették vissza tartozásaikat. A reneszánsz idején jelentek meg az első bankok (Barcelona Bank 1401-ben, a Szt. György Bank Genovában 1407-ben), illetve törvényessé vált a kamat felszámítása a kölcsönökre. A legendás Fugger bankház 1487-ben alakult meg Augsburgban. A Fuggerek hatalmas pénzeket kerestek ezüstbányák finanszírozásán, ugyanis a földrajzi felfedezések - Kolumbusz 1492-ben eljutott Amerikába, Vasco de Gama pedig 1498-ban partra szállt Indiában - következtében növekszik az Európába áramló arany mennyisége, és ez felértékeli az ezüstöt az aranyhoz képest. (A földrajzi felfedezések iránti igényt egyébként elsősorban az erősíti meg, hogy 1453-ban Konstantinápolyt beveszik az ottománok, és lezárják az arra haladó kereskedelmi útvonalakat.) A nagy földrajzi felfedezések ugyanakkor új pénzügyi szolgáltatásokat és piacokat hívtak életre. A meghosszabbodó utak nagyobb finanszírozási igénnyel és nagyobb kockázattal bírnak, ezért megszületik az igény a váltó, a részvénytőke és bizonyos mértékig a modern részvénytársaság elődeire.