Jaksity György

Filozófia, erkölcs, vallás és pénzügyek

A közgazdaságtudomány és a természettudományok előtt az emberek pénzzel kapcsolatos viszonyára a legerősebb hatást a vallások gyakorolták. A vallások pénzzel kapcsolatos dogmái és a mindennapi életre vonatkozó tanításai mellett a korabeli filozófiai és erkölcsi tanok játszották a főszerepet. Míg a klasszikus hellén kultúrában tudomány, erkölcstan, filozófia és vallásgyakorlás még egy univerzális gondolatrendszer része volt, nem különült el az anyag és a szellem (tudat) szétválasztása alapján, a görög tudományok fejlődése, majd a maga a filozófia útnak indította a vallási és a tudományos gondolkodás szétválását.

A világ vallásai és a pénz világa

A világvallások az elmúlt évezredekben meghatározó szerepet játszottak a társadalmak és gazdaságok fejlődésének alakulásában. Időről-időre változó módon hatottak e fejlődés érdekében vagy ellenében, de akárhogy is, az emberek és közösségeik mindennapi életét a mai napig alapvetően meghatározzák. Míg azonban a vallások alapításának idején számos vallási előírás pragmatikus célokat szolgált, az egyén és a közösség életének szervezett működését biztosította, mára ezek absztrakt vallási ceremóniákká, hiedelmekké váltak. A száraz, meleg, sivatagi területek társadalmainak tisztasági, élelmiszerhigiéniai és egészségügyi minimumát biztosította a körülmetélés, illetve a disznóhús és az elhullott állatok fogyasztásának tilalma. A gyakran a mezőgazdasági munkát nélkülöző időszakokra eső nagy vallási ünnepek túlzott lakomáit előzte meg vagy követte a böjtök gyakorlata, amelynek végtelenül pragmatikus, egészségügyi okai voltak. Mindezek a szokások és vallási előírások nyomot hagytak a gazdasági életben is.

Nem véletlen, hogy a vallások a tanításokon és az általuk formált erkölcsi konszenzuson keresztül ugyanilyen módon hatnak a gazdasági-üzleti tevékenységre, a pénzzel és a vagyonnal kapcsolatos felfogásokra. A hinduizmus kivételével a vallások általában önmérsékletet, aszkézist, a pénz, a gazdagodásra irányuló vágy korlátozását írják elő - különösen a zsidó hit, a kereszténység, az iszlám és kisebb mértékben a konfucianizmus, illetve a buddhizmus. A gazdasági ügyletekben a partner érdekeinek a tiszteletben tartását, ahogy manapság jobb szó híján nevezzük, a tisztességes hasznot, vagyis a másik helyzetével való visszaélés elvetését hirdették. Az aranyszabály, vagyis hogy ne tegyünk olyat, amit nem szeretnénk, hogy velünk tegyenek meg, visszatérő gondolata a Bibliának és a konfucianizmusnak. Miközben azonban mindkét vallás a "szemet szemért" elvet hirdeti, a taoizmus továbbmegy, és azt tanítja, hogy ne akarjunk rosszat ellenségeinknek sem, illetve azoknak, akik velünk rosszat tesznek. Játékelméleti szempontból mindegyik stratégia helyes, hiszen a számítógépes programok közül a legsikeresebb a tit-for-tat, vagyis a "szemet szemért" típus, amely együttműködéssel indul, megbüntet, ha az ellenfél nem kooperatív, majd visszatér az együttműködéshez, ha az ellenfél is hajlandó erre. A kereszténység és a konfucianizmus esetében ez a játékelméleti stratégia azért volt helyes, mert hatalmas közösségek, a világ jelentős része gyakorolja ezeket a vallásokat, illetve alkalmazza erkölcsfilozófiájukat. A taoizmus "szemért sem szemet" stratégiája pedig azért helyes, mert a közösség eszménye a világtól elzárt, vallási-erkölcsi szempontból homogén, vagyis a taót követő mini társadalom volt, amely kerülte az érintkezést más társadalmakkal. Ha ebben a mini államban mindenki a tao tanításait követi, akkor senki nem akarhat a másiknak rosszat, így fel sem merül a szemet szemért elv szükségessége.

18. ábra

A vallások tehát ezen az egyszerű közgazdasági megfontoláson alapulva vetették el először teljesen a kamatszedést, majd később annak túlzott mértékét, az uzsorát. Jelenleg talán az iszlám a legellentmondásosabb ebben a kérdésben, ugyanis még mindig korlátozza a hívők mozgásterét a pénzügyi műveletek, befektetések során, ám ezt sokféle formában kerülik ki még az arab világ uralkodói is. Így például a világ egyik leggazdagabb embereként számon tartott szaúdi Alwaleed Bin Talal herceg, akinek az ezredfordulón mintegy 20 milliárd dollárt kitevő vagyona volt, amelynek legfontosabb elemei az őt a bank legnagyobb részvényesévé varázsoló Citigroup- részvények voltak.

19. ábra

A pénzügyi piacok válasza

A vallási és erkölcsi alapon történő befektetések új pénzügyi termékeket hívtak életre. Olyan befektetési alapokat, portfoliókat és a teljesítményük méréséhez szükséges indexeket, amelyek megfelelnek az adott vallás vagy valamilyen más eszmerendszer elvárásainak. Példaként az iszlám indexekről és az etikus befektetések egyre jobban terjedő gyakorlatáról fogok beszélni.

Az első iszlám tőzsdeindexek

Földünk minden ötödik lakója muzulmán. Ennek a mintegy 1,2 milliárd embernek csak az utóbbi években kezdtek a pénzügyi intézmények a vallási szabályokat is figyelembevevő termékeket és szolgáltatásokat kínálni. Manapság azonban gomba módra szaporodnak az ún. iszlám alapok és befektetési lehetőségek, hiszen a piac óriási. Ráadásul a korlátozások betartásával is marad éppen elég befektetési lehetőség. Egy piaci szegmens létrejöttének talán legbeszédesebb bizonyítéka, amikor a nagy indexkészítő cégek arra a szegmensre nézve kezdenek indexeket gyártani. Így történt az iszlám befektetésekkel, amelyekre a Dow Jones, a világ legismertebb indexének, a Dow Jones Ipari Átlagnak az előállítója, létrehozta a Dow Jones Islamic Markets Indexes csoportot. Érdekes, hogy az amerikai iszlám index tőkeértéke 4200 milliárd dollár volt, ami a New York-i tőzsde 9000 milliárd dolláros kapitalizációjának mintegy a felét tette ki. Az amerikai iszlám index egyáltalán nem eredményez rossz hozamot, ugyanis a Dow Jones számításai szerint az index öt év alatt 27 százalékkal múlta felül az S&P 500 index megtérülését.

Etikus befektetések

Az utóbbi években egyre nagyobb divatnak örvendenek az etikus vagy társadalmilag felelős befektetési megközelítések (socially responsible investing - SRI), illetve az ezeknek megflelően működtetett befektetési alapok. Ezek sok rokonvonást mutatnak a fentiekben jellemzett vallási alapon szerveződő befektetési filozófiákkal és lehetőségekkel, és sokszor nehéz is szétválasztani őket. Jellemzően a következő befektetéseket, társaságokat zárják ki célpontjaik közül: az élvezeti cikkek (dohány, alkohol) előállítóit, kereskedőit, a környezetszennyező tevékenységeket űző, nem kellően átlátható, nem a felelős vállalatirányítási elvek alapján vezetett, illetve a szerencsejátékkal foglalkozó, a fegyvergyártásból és a háborús tevékenységekből profitáló cégeket.

Az etikus befektetési filozófiát követők szigorú elveikért azon befektetési lehetőségekről való lemondással fizetnek, amelyek a fenti kategóriákba tartoznak. Emiatt elvileg kevesebb lehetőség közül választhatnak, s így előfordulhat, hogy rosszabb megtérülést érnek el, mint általában más befektetők. A számok azonban több oknak köszönhetően nem ezt mutatják. A befektetési alapok minősítésével és elemzésével foglalkozó Morningstar felmérése alapján 1997-ben az SRI alapok közül egy sem kapott ötcsillagos minősítést, de két évvel később már az ilyen alapok 21 százaléka rendelkezett ezzel az előkelő besorolással, és csak a 19 százalékuk kapott két- vagy egycsillagos, tehát alacsony minősítést. Ezzel szemben a sima befektetési alapoknak csak a tíz százaléka ötcsillagos, ugyanakkor egyharmaduk kettő vagy egycsillagos besorolással bír. Az SRI alapokat a saját kategóriájukhoz (növekedési alap, értékcentrikus alap stb.) viszonyítva azt találjuk, hogy a hozamok tekintetében is megállják a helyüket, hiszen a legalább öt éve működő összesen 35 alap közül 19-nek volt magasabb hozama, mint kategóriájának átlaga. Vagyis mára az etikus befektetések nem pusztán erkölcsileg, de működésüket tekintve is jobban állnak az átlagos befektetési alapoknál. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy az elmúlt években az SRI alapokból kizárt dohányipari és nukleáris energia-cégek részvényeinek árfolyama óriásit zuhant, emiatt az SRI alapok teljesítményének egyéb tényezők változatlansága esetén jobbnak kell lennie, mint az átlagos befektetési alapé.

Az utolsó szó jogán

A részvénybefektetés hosszútávú műfaj, és mint azt a közgazdászként és befektetőként is elhíresült Keynes megjegyezte, a baj az, hogy közben meghalunk. Az is baj, hogy attól függően, hogy milyen időszakot vizsgálunk, ez sokakkal előfordult a világtörténelemben. Már nem az, hogy meghaltak, hanem hogy életükben egy vasat sem kerestek a részvénypiacba fektetve. Ha például egy amerikai, aki a 19. század közepén született, befektetéseit az 1880-as évek elején kezdte, éppen belefutott egy másfél évtizedes besszbe, amit néhány év fellendülés után két évtized stagnálás követett. "Miközben tehát - írja a Barrons - nemzetünk nagyhatalommá vált, ő haláláig a részvényekbe vetett hitét elvesztve élt." Hasonlóan járt az is, aki a fentebb már idézett hatvanas-hetvenes éveket "kapta" mint felhalmozási időszakot.

20. ábra