Jaksity György

A kapitalizmus kialakulása és a részvénytársaságok, illetve tőzsdék megjelenése

Az Oroszország Társaság, az első részvénytársaság 1553-ban alakult meg. Az volt a célja, hogy átjárót találjon észak-keleten Ázsia felé. Ezt követően több új részvénytársaság alakult, meghatározóan bányatársaságok. A 17. század jelentős változásokat hozott az olaszországi példát követő bankok elterjedésében, a gyarmatokkal folytatott kereskedelemre alapított részvénytársaságok létrejöttében. Tovább folytatódott a modern pénzkibocsátási rendszer fejlődése és a harc az időről időre kiújuló inflációval, aminek egyik fő kiváltó oka a gyarmatokról Európába beáramló nagy mennyiségű ezüst és arany volt.

A The London East India Company alapítása 1600-ban válasz volt a hollandok kísérletére, hogy megszerezzék a borspiac feletti uralmat. A társaság működése nagymértékben elősegítette az angol importot Indiából, ami ugyanakkor a nemesfémek jelentős kiáramlásával járt. Válaszképpen 1602-ben megalakult a Holland Kelet-Indiai Társaság, elsősorban a bors piacán szerzett befolyás megtartása érdekében. A holland-angol gyarmati versengés következő lépéseként 1621-ben megalakult a Holland Nyugat-Indiai Társaság. A Társaság célja, hogy finanszírozásával a hollandok megvethessék lábukat az Újvilágban. Az indiai társaságok részvényeinek kereskedelmét elősegítendő jött létre az amszterdami tőzsde. Ekkoriban a Holland Köztársaság pénzügyi ereje nagyobb volt, mint az összes többi európai államé együtt, és csak a század végére kezdte utolérni Anglia.

Bankjegyek, bank-elfogadványok és váltók

A 17. században folytatódott a pénzkibocsátás mai formáinak kialakulása. A pénzverők egyre inkább bankári funkciókat vesznek fel, és növekvő mértékben igénylik, hogy olyan szabályozás alakuljon ki, mely tevékenységüket védi a királyi önkénytől. A század folyamán a nemzeti adósság rendszerének és a jegybanki működésnek az alapjai is megjelennek.

A Bank of England 1694-ben alakult meg, megkapta a bankjegyek kibocsátásának jogát és államkölcsönt is nyújtott, aminek következtében a 18. század első másfél évtizedében megduplázódott az államadósság. A század végére a forgalomban lévő pénz kevesebb, mint fele jelent meg érmék formájában, és ennek köszönhetően csökkent a király ráhatása a pénzkínálatra, hiszen a hangsúly a pénzkibocsátásban az általa működtetett pénzverdéről a londoni pénzpiacra és a tartományi bankokra tevődik át.

Az Újvilágban a század elején még nem pénzérmével, hanem termékekkel fizettek, így 1619-től dohánnyal Virginiában, ahol a dohány marad a fizetőeszköz még két évszázadon keresztül. Az indiánok által is használt kagyló 1637-től szolgál fizetőeszközként Massachusetsben, de csak egy shilling értékig terjedően. A kagyló mint hivatalos pénz 1661-től megszűnt New England területén, de az Újvilág más részein még vagy kétszáz évig fennmarad fizetőeszközként.

Pénzügyi újítások, csalások, bankalapítási hullám és a "tömegek őrülete"

A tulipánhagyma-őrület a hollandiai Leyden városából indult el a 16. század végén, amikor egy botanikaprofesszor Törökországból származó tulipánhagymákat kívánt rendkívül magas áron értékesíteni, amelyeket végül elloptak tőle és olcsóbban piacra dobtak. Ezt követően a tulipánok egyre inkább a holland kertek díszévé váltak, mígnem egy vírusnak köszönhetően az eredeti török változat újabb, egzotikusabb mutációi terjedtek el. Ezek a fertőzött növények váltak azután az egyre gyorsabban terjedő spekuláció célpontjává, és a derék hollandok tőlük szokatlan vehemenciával vetették magukat a tulipánhagymák beszerzésébe. Voltak, akik házukat és földjüket is elárverezték, csak hogy beszerezzék a ritka kincset. Végül a tömeges spekuláció olyan őrületté vált, amely az egész ország gazdaságát megrendítette az 1630-as évek végére.

A 17. század második felében Franciaországban Colbert, XIV. Lajos pénzügyi főintendánsa az aktív kereskedelmi mérlegre helyezte a hangsúlyt a gazdaságpolitikában, és ezzel megszületik az első komoly közgazdasági elmélet, a merkantilizmus, ami a hazai ipar jelentős fejlesztését is eredményezi. Colbert halála után a háborúk következményeként fellépő deficitek hatására azonban visszaléptek a jövedelmek megszerzésének késő feudalista módszereihez (adóbérlet, címek adományozása pénzért, a parasztság növekvő kizsákmányolása). John Law, a 18. század leghírhedtebb pénzügyi teoretikusa a bankjegyek mellett érvelt a század első éveiben kiadott munkájában, de hallgató fülekre csak Franciaországban talált, ahol meg is alakította bankját, amit sikere miatt a régens részben államosított. Law vállalkozása a Mississippi spekulációs válság eredményeként tönkrement.

Ugyanebben az időben zajlott egy másik tömegőrület, a Déltengeri Buborék, vagyis a Déltengeri Társaság részvényeiben folyó tömeges spekuláció. Eredetileg ezt a társaságot arra hozták létre, hogy segítsen megtörni a spanyol kereskedelmi hegemóniát Közép- és Dél-Amerikában, majd átvette a nemzeti adósság kezelését, miközben részvényeinek árfolyama rekordokat döntött, majd hirtelen összeomlott.

A 18. század közepére datáljuk az ipari forradalom kezdetét. Ekkoriban még meglehetősen csekély a működő pénzintézetek száma. Ebben az időben (1762) alakul meg az első brit befektetési bank, a Barings. Az 1760-as években Anglia megtiltotta először egyes, majd minden újvilági gyarmatán a papírpénz-kibocsátást, függetlenül attól, hogy felelőtlenül vagy megfelelő mértékben éltek az egyes gyarmatok ezzel az eszközzel. A hatvanas-hetvenes években nagy lendülettel folytatódott a bankalapítási hullám, és ezek között egyre gyakrabban bukkannak fel ma is működő intézmények, illetve egyre sokszínűbb a paletta az állami bankok, magánbankok, takarékszövetkezetek és más intézmények terjedése révén.

Az amerikai függetlenségi háború 1775-1783 között jelentős finanszírozási igénnyel járt. Az amerikai kongresszus, illetve az egyes államok bankjegy-kibocsátással teremtették elő a szükséges forrásokat, ami elkerülhetetlenül hiperinflációhoz vezetett. Az elértéktelenedett pénzzel fizetett katonák fosztogatással próbáltak érvényt szerezni jogosultságuknak. A papírpénzbe vetett bizalom megrendülése miatt nagyon időszerű volt, hogy a kor és egyben az emberiség történelmének egyik legnagyobb közgazdásza, Adam Smith híres könyvében, A nemzetek gazdagsága oldalain 1776-ban megvédelmezte a papírpénz intézményét és amellett érveljen, hogy az a gazdaság működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges. A függetlenség kikiáltása után Amerikában több bank is alapult. Az amerikai Coinage Act 1792-ben az amerikai dollárt nevezte meg egyetlen törvényes fizetőeszközként, és hároméves türelmi időt adott minden más pénz megszűntetésére az amerikai forgalomban. Ugyanebben az évben alakul meg a New York-i tőzsde őse.

Eközben kitört a francia forradalom, és az egyházi földeket elkobozták, majd ennek fedezete mellett adósságleveleket bocsátottak ki, az ún. assignat-kat, amelyek eleinte 5 százalékos kamatot fizettek, de egy idő után a kamatfizetés elmaradt, és egyszerű papírpénzként kezdtek funkcionálni. A túlzott kibocsátás már-már unalmasan ismétlődő eseteként hiperinfláció alakult ki Franciaországban 1795-re, amikor az összes assignat értéke elérte a 20 milliárd livre-t. A nép egyre elkeseredettebb volt, ami hozzájárult Napóleon színrelépéséhez. Közel egy évszázaddal azután, hogy Anglia, Svédország és Hollandia nemzeti bankjai létrejöttek, 1800-ban megalakult a Banque de France. Eközben a napóleoni háborúk finanszírozása újabb és újabb ötletekre sarkallta a franciákat, így például 1803-ban 15 millió dollárért eladták Lousiana államot az amerikai kormánynak, amely a vásárlást a Barings és Hopes bankok kölcsöneiből finanszírozta.

Angliában 1816-ban bevezették az aranystandardot, vagyis pénzként csak az aranyat ismerték el, és új aranypénzt vertek, a sovereignt. A húszas évek közepén Angliában és Walesben széleskörű pénzügyi válság alakult ki, egy év alatt hatvan pénzintézet ment csődbe. Emiatt 1826-ban bankreformot vezettek be, mivel a krízis kialakulását a kisebb vidéki bankok tevékenységének tulajdonították. Minimális határt vezetve be a kibocsátható bankjegyekre (5 font), lehetővé tették részvénytársasági formában működő bankok alapítását Londontól legalább 65 mérföldre, illetve megengedték a Bank of Englandnek, hogy fiókokat hozzon létre.