Északi Áramlat 2: lehetséges jogi korlátok az EU részéről (2. rész)

Az Európai Unió megteremtette magának az eszközt az Északi Áramlat 2 fejlesztés kontrolljára, amikor elfogadta a fölgáz irányelv tervezett módosítását. Dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai praxisát vezető ügyvéd kétrészes írásban járja körbe az egyre bonyolultabbá váló helyzetet. Most a második részt olvashatják, az első rész itt érhető el.

Ami az EU-t illeti, dr. Tóth Máté szerint a legadekvátabb eszköz általában a tröszteljárás. Ezt az EU le is folytatta, már le is zárta, itt tehát kisiklott az EU kezéből a fejlesztés. Elvileg aztán az úgynevezett Gazprom-klauzula, a fölgáz-irányelv 11. cikke maga is Oroszország EU-s fölgáz-infrastruktúrát illető térnyerése ellen van. Ez azonban a szállításirendszer-tulajdonos vagy szállításirendszer-üzemeltető tanúsítási eljárása körében alkalmazandó, nem mindenféle épülő upstream szállítóvezetékekre.

Érdemes megjegyezni, hogy az Európai Bíróság egyébként jóvá is hagyta a német OPAL-vezeték nagyobb orosz kapacitásigényét. Az EU hatályos fölgáz-szabályozását jelentő harmadik energiacsomag egyébként sem biztosított külön eszközt megakadályozni az építést. Az EU-nak számos garanciális követelménye van az európai földgáz-infrastruktúrákkal szemben, ezek azonban eredetileg nem terjedtek ki a harmadik országokból érkező szállító-vezetékekre.

Ezek a követelmények általában a harmadik fél hozzáférésének biztosítása („third party access" vagy „TPA"), a diszkriminációmentesség a tarifaképzés terén, a szétválasztási szabályok (szállítás-kereskedelem, specifikumok előírásának lehetősége) valamint a transzparencia. Sem ezek a szabályok alá, sem az EU folyamatban lévő jogalkotása (energiaunió, illetve a villanyra koncentráló clean energy package) alá nem tartozik azonban a most épülő Északi Áramlat 2.

Dr. Tóth Máté szerint pontosan ezért jutottak előzetes megállapodásra a közösségi gázirányelv tervezett módosításáról az Európai Unió tagállamainak képviselői a Tanácsban néhány hónapja, amelyet továbbítottak az EU Tanácsának munkáját segítő Állandó Képviselők Bizottságának (COREPER). Valójában francia-német megállapodás született, ezt szavazták meg a huszonnyolcak, és mandátumot adtak az Európai Tanács elnökségének a tárgyalásra.

Új eszközt teremtett az Európai Tanács

A napokban aztán végül döntött a Tanács is, innentől új eszközt teremtve az Európai Unió részére. Eddig az EU gázirányelv a tagállamok közötti, és a tagállamokon belüli infrastruktúrára vonatkozott, érthető módon, hiszen ez az EU gázpiaca. Most a tagállam és a harmadik ország közötti vezetékre is ki fog terjedni, azért, hogy legyen az EU-nak ráhatása az Északi Áramlat 2-re és a hasonló típusú jövőbeni szállítóvezetékek létesítésére.

A valódi oka a módosításnak nyilán az Északi Áramlat2, és a kivételi-derogációs szabályok is úgy lettek kialakítva, hogy az Északi Áramlat 2 ne mentesüljön. Az EU a meglévő eszközeivel nem tudta megfogni a fejlesztést, így más eszköze nem maradt az EU-nak kontroll alá vonni az Északi Áramlat 2 építését, mint ez a módosítás, nem fogja azonban megállítani a projektet. Egy bő esztendős folyamat érett most be ezzel: az Európai Bizottság által 2017 novemberében kezdeményezett módosítást illetően az Európai Parlament tavaly áprilisban fogadta el az álláspontját, és most végül a Tanács.

Miről szól mindez?

A harmadik országok olaj vagy gáz kitermelési helyét az EU-n belüli feldolgozó infrastruktúrával, hasznosító erőművel vagy végső part menti átvevő terminállal (final coastal landing terminal) összekötő vezetékek a tárgyai a módosításnak, és minősülnek majd a gázdirektíva alkalmazásában upstream vezetéknek.

A fordított irány, vagyis ahol EU-n belüli kitermelési helyet köt össze egy vezeték harmadik ország felhasználási helyével, erőművével, termináljával, nem minősül majd upstream vezetéknek a gázdirektíva szempontjából és nem alkalmazandó majd rá a megszorítás. Kilóg a lóláb, de a szándék érthető: ezeknek a kifele menő célvezetékeknek nincs hatása a belső piacra.

Dr. Tóth Máté elmondta: bizonyos megközelítésben eddig egy joghézag volt az EU jogban. Számon kérték az európai gázinfrastruktúra-fejlesztéseken a szigorú transzparencia-diszkrimináció-mentesség, illetve harmadik fél hozzáférési jogosultságának biztosításával összefüggő követelményeket, ám ugyanezt már nem követelték meg a tagállamokat harmadik (külső) országokkal összekötő szállítóvezetékeken.

Különösen fontosnak minősülnek a szétválasztási szabályok az EU szempontjából. A belső piac ezen szabályait terjesztik tehát most ki ezekre a harmadik országokból érkező vezetékekre, a joghézag bezárásával Európa biztosítja, hogy a közösség előírásai a kívülről érkező gázvezetékekre is vonatkozzanak, az irányelv követelményeit az EU teljes területén, szárazföldön és vízen is alkalmazzák.

dr. Tóth Máté, a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda energetikai szakértője Forrás: Rátky és Társa Ügyvédi Iroda

Dr. Tóth Máté hozzátette: ám ez a megközelítés, melyet az EU-s szervek szeretnek hangoztatni, persze egyoldalú. Ha ugyanis a másik irányból nézem, ami történik, az a belső piac szabályainak kiterjesztése az EU-n kívülre, külső jogviszonyokra és kívülről érkező infrastruktúrákra is. Egy expanziós játék a hatállyal, méghozzá az EU-s szervek, elsősorban a Bizottság hatáskörének az egyidejű növekedésével.

A kompetenciák észrevétlenül vándorolnak Brüsszel felé. Praktikusan valóban szigorodik az uniós kontroll az EU-n kívülről induló gázvezetékek felett, azonban új projektek létesítése nem válik kizárttá, csak nehezebbé. Bonyolultabb, lassabb és drágább lesz befejezni.

Miért bonyolultabb?

A harmadik országból érkező és legalább egy tagállamot érintő upstream vezeték esetén az érintett tagállamoknak konzultációt kell kezdeniük egymással és az első betáplálási pont szerinti tagállamnak a harmadik országgal annak érdekében, hogy a gázdirektíva szabályai a vezetékre teljesüljenek.

Ebben az érintett szabályozó hatóságoknak, mint amilyen Magyarországon a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal is lesz majd szerepe. Természetesen az Európai Bizottságot is értesíteni kell, legalább öt hónappal a tervezett egyeztetések megkezdése előtt. Bizottság 90 napon belül dönt arról, hogy felhatalmazza-e a tagállamot ezekre az egyeztetésekre, vagy pedig megtagadja azt.

Utóbbira az EU-jogba ütközés, diszkriminatív jelleg, a belső gázpiacra gyakorolt hátrányos hatás vagy az EU és harmadik ország között már folyamatban lévő egyeztetések adhatnak okot. A Bizottság végig követi a folyamatot, és őrködik a gázdirektíva eredetileg a belső piacra kitalált szabályainak a harmadik országból származó szóban forgó vezetékre való alkalmazása felett.

Létezik azonban kivétel is. A Rátky és Társa ügyvéd iroda szakértője elmondta: egyrészt eleve lesz lehetőség derogációra. Bizonyos körülmények között lehetségesek kivételek, és ezek megadásában az Európai Bizottságnak döntő szerepe lesz, két alapvető körben.

A már létező csővezetékek, infrastruktúráknál lesz egyrészt derogáció, tekintve, hogy ezek az ilyen irányú specifikus szabályok nélküli jogi környezetben létesültek EU tagállamok és harmadik országok közt. Ezekre nem lenne fair utólag kiterjeszteni a változás hatályát, ezért itt lesz derogáció az irányelv módosításának hatályba lépéséig létesült beruházásokra. 20 évre lehet kérni objektív feltételek alapján, de meg is lehet majd újítani.

Másrészt az olyan technikai megállapodások is kivételt jelentenek majd, ahol a szállítási rendszerirányítók, szállítási rendszerüzemeltetők kötik egymással vagy harmadik ország hasonló szereplőivel szállítóvezetékek üzemeltetéséről, azok összekapcsolásáról, interkonnektorokról, feltéve, ha ezek a technikai megállapodások egyébként összhangban vannak az EU joggal és a nemzeti hatóságok jóváhagyták. Ezek érvényben és hatályban maradnak a módosítás után is, illetve a jövőben is lehet majd ilyeneket kötni – hangsúlyozta végezetül dr. Tóth Máté.