A Munka törvénykönyve külön foglalkozik a fenti esettel és szigorúan szabályozza azt. Általánosan érvényesülő alapelv a munkajogban is a felek együttműködési kötelezettsége.
A szabadság kivétele során a munkavállalónak meg kellene jelölnie, hogy milyen telefonszámon keresztül érhető el. Ugyanakkor a munkáltató nem élhet vissza ezzel és főszabály szerint nem kötelezheti csak úgy munkavégzésre a munkavállalót.
Sajnos, azonban léteznek olyan esetek, amikor erre mégis sor kerülhet. Ezeket az eseteket a törvény külön nevesíti. Tehát nem lehetséges az, hogy akármilyen mondvacsinált okból a szabadság megszakítására kötelezze a munkáltató a munkavállalót.
A Munka törvénykönyvének 123.§ alapján, a munkáltató csakis kizárólag kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan veszélyeztető ok esetén utasíthatja a munkavállalót a szabadságának megszakítására.
Itt, egyrészről, minden szónak jelentősége van, másrészről pedig a munkáltatónak nem elég általánosságban hivatkoznia például a fontos gazdasági érdekre, hanem azt bizonyítania is szükséges. Jogvita esetén természetesen mindezt a munkáltatónak kell bizonyítania.
Ha a munkavállaló eleget tesz a munkavégzési kötelezettségének, és emiatt például megszakítja a szabadságát, akkor joga van arra, hogy a munkáltató megtérítse a számára a megszakítással összefüggésben felmerült kárát és költségeit. Ezt viszont már a munkavállalónak kell bizonyítania.
Fontos kitétel, hogy a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre, illetve a munkavégzés helyéről a szabadság helyére történő visszautazás ideje, valamint a munkával töltött idő, nem számít bele a szabadság időtartamába.
Ebből az is következik, hogy elvileg a szabadságnak sem szabadna „elvesznie". Ezt a tárgyhavi bérjegyzékből mindenképp javasolt ellenőriznie a munkavállalónak – hangsúlyozták végezetül a D.A.S. JogSzerviz szakértői.