Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

A napszeizmológia azonban ennél sokkal többre használható. Segítségével ma már tudjuk, hogy a Nap belülről hogyan forog. Nem meglepő, hogy nem pont olyan ütemben, mint a felszín, hiszen a napfoltok mozgásából már korábban is tudtuk, hogy az egyenlítői vidék gyorsabban forog, mint a pólushoz közeli részek. Ma már azt is tudjuk, hogy ez a differenciális rotáció milyen mélyen válik szilárd test forgásához hasonló mozgássá. Az átmeneti tartomány nagyon fontos: nagy jelentőséggel bíró terület a Nap mágneses terének kialakulása szempontjából, és végeredményben kihat a napfolttevékenységre, központi csillagunk aktivitására, illetve ezeken keresztül akár a Föld hosszú távú időjárás-változásaira is.

A Nap "százezres hangzata" önmagában is bizarr zajszerű hangzás. Ráadásul a többi változócsillaghoz hasonló gerjesztési mechanizmus hiányában az oszcillációk egyedüli energiaforrása a Nap konvekciójának zajszerű mozgása. Az egyes rezgések tehát nem állandósult zúgások, hanem véletlenszerűen erősödő és halkuló hangok. A változások sebessége is különböző az egyes hangokra, újabb adalékot szolgáltatva a helioszeizmológia sikeréhez.

Ha Napunkat hangszerként akarjuk használni, akkor célszerű a rezgések sokaságát csoportokra osztani, és külön-külön felhasználni őket.

Animáció: A Nap ötperces oszcillációinak csoportjai

Még így is kellően komplex hangzásokat kapunk, melyek a Nap belsejének heves folyamatairól árulkodnak.