Kolláth Zoltán

A csillagbelső hangjai - a modern szférák zenéje

A kis amplitúdóért kárpótol az, hogy a nagyobb hangerővel zengő csillagokhoz képest több frekvencia, azaz teltebb akkordok jelennek meg gerjesztve. A cefeidák és RR Lyrae csillagok esetén egy-két periodicitás jelenik meg, és nagyon kevés hasonló csillag mutat három eltérő frekvenciájú rezgést. A nemradiális rezgéseket végző delta Scuti csillagok és fehér törpék esetén rezgések tucatjai figyelhetők meg.

Animáció: A theta Tucanae nevű delta Scuti csillag hangja a megfigyelt változásai alapján

Minél több hangot sikerül azonosítanunk egy csillag esetén, annál több információval rendelkezünk belső szerkezetéről is. Ha minden egyes periódushoz pontosan meg tudjuk mondani, hogy az milyen felszíni és belső hullámalakzathoz kapcsolódik, akkor a megfigyelések alapján következtethetünk a csillag belső rétegződésére. A földi analógiának megfelelően asztroszeizmológiának nevezzük az eljárást, amivel a "csillagrengések" ismeretében a belső szerkezetre következtethetünk. A mai asztrofizikai kutatások egyik fontos területe az, hogy miként azonosíthatók egyértelműen a megfigyelt csillaghangok.

14. ábra