Kolosi Tamás

A társadalmi mobilitás forrásai

I. 1. A társadalom nyitottsága

Az egyik a társadalom nyitottsága, amelyet már Sorokin is a társadalmak legfontosabb minősítő kritériumának tartott. Az ISA-paradigma megalkotói ezt úgy definiálták, hogy ha veszünk egy mobilitási táblát (ahol például a sorokat az apa foglalkozási csoportjai és az oszlopokat a fiú foglalkozási csoportjai jelentik), akkor egy társadalom annál nyitottabb, minél többen vannak a táblázat fő átlóján kívüli cellákban (tehát ahol az apa és a fiú foglalkozási csoportja eltér egymástól), és minél kevesebben a fő átló mentén. (animáció) Az első nemzedék kutatásainak legfőbb tanulságát Lipset és Bendix (1959) abban foglalta össze, hogy a különböző nyugati országok ipari társadalmaiban a társadalmi mobilitás általános mintája nagyon hasonló. (animáció)

Animáció: A társadalmi mobilitás vizsgálata

Animáció: A társadalmi mobilitás vizsgálatának példái

Már az első nemzedék kutatásai során megfogalmazódott azonban az a probléma, hogy a fő átlón és azon kívül levők arányát erősen befolyásolja, hogy milyen a mobilitási tábla marginálisainak eltérése, vagyis hogy az adott társadalomban a két nemzedék foglalkozási szerkezete mennyiben tér el egymástól. Az eredeti tézist azután egyre újabb adatbázisok és egyre fejlettebb módszertani apparátusok és matematikai modellek segítségével előbb Featherman, Hauser és Jones (1975), majd Erikson és Goldthorpe (1992) pontosította, és Ganzeboom, Luijkx és Treiman (1989), valamint Hout és Hauser (1992) vertikális mobilitási modellekre is kiterjesztette. (animáció)

Animáció: Featherman

Mindezek alapján ma már nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy a modern ipari társadalmak nyitottsága, tiszta mobilitása - vagy Erikson és Goldthorpe kifejezésével social fluidity-je igen hasonló. Az egyes korszakok, nemzedékek vagy országok közötti mobilitási különbségek szinte kizárólag a foglalkozási szerkezet változásának mértékétől és ütemétől függnek.