Kolosi Tamás

A társadalmi mobilitás forrásai

I. 2. Az iskola szerepe

A másik elméletileg meghatározó kérdéskör azzal kapcsolatos, hogy mi befolyásolja az egyéneknek a különböző foglalkozási és társadalmi pozíciókba kerülését, vagy az előző problémakör terminológiájával megfogalmazva: mitől függ az, hogy ki marad a fő átlóban (tovább folytatva szülei társadalmi-foglalkozási pozícióját) és ki kerül ki onnan, lesz felfelé vagy lefelé mobil?

Az ezzel kapcsolatos klasszikus munka Peter Blau és Otis Duncan munkája: The American Occupational Structure (1967). Blau és Duncan modellje, majd az ezt követő elméleti és empirikus munkák mindegyike arra a következtetésre jutott, hogy az iskolai pályafutás és az iskolai végzettség a fő tényező a státuszmegszerzés folyamatában, ez felel mind a mobilitásért, mind a reprodukcióért. Blau és Duncan eredetileg ötváltozós modelljének egyszerűsített változata fejezi ki. (animáció)

Animáció: A státuszmegőrzés egyszerű modellje

Ezen modell alapján a kutatások egyértelműen igazolták, hogy a modern társadalmakban az iskolán keresztüli hatás (ac) lényegesen erősebb, mint a származás direkt hatása (b). A kilencvenes évek mobilitáskutatásainak fő problematikája az volt, hogy az iskolarendszer különböző formái és elemei miként képesek csökkenteni a származás hatását (Shavit és Müller 1997) és miként igazolható vagy cáfolható Hout és Raftery (1993) hipotézise arról, hogy az iskolarendszer az egyenlőtlenségek maximális fenntartására (MMI-modell - Maximally Maintained Inequality) törekszik.
.
Ezek a kutatások a társadalmi státuszt vagy a társadalmi-foglalkozási csoporttal és osztályhelyzettel (a legelterjedtebb Erikson, Goldthorpe és Portocarero osztálymodellje, 1979), vagy a nemzetközileg sztenderdizált foglalkozási presztizs-skálával, illetve a foglalkozások társadalmi-gazdasági indexével (Treiman 1977, Blau-Duncan 1967, Treiman-Ganzeboom 1990) mérték. A mobilitáskutatás fő áramához képest másodlagosak maradtak azok a kísérletek, amelyek a jövedelmi mobilitással, az életstílus nemzedékek közötti változásával (Hradil 1982, Beck 1982) foglalkoztak vagy a társadalmi státusz sokdimenziós mérésére tettek kísérletet (Machonin 1968, Kolosi 1987, Imada 1982), illetve ezeket a többdimenziós státusz-megközelítéseket a státuszmegszerzés folyamatára alkalmazták. Ebben az utóbbi kategóriában kiemelkedik Róbert Péter munkássága (1986, 2000), aki összetett modelljeivel a származás hatását a jelenlegi státuszra az egyszerűbb modellek 20-25 százalékával szemben harminc százalék fölé formázta.

Mindenesetre az elmúlt ötven év mobilitáskutatásainak a két legfontosabb elméleti paradigmája a modern ipari társadalmakban a mobilitási rezsimek hasonlósága és az iskola meghatározó szerepe a státuszmegszerzés folyamatában.(animáció) A 21. század negyedik generációs mobilitáskutatásaira Ganzeboom, Treiman és Ultee (1991) azt jósolta, hogy ezek központi kérdése az lesz, hogy az egyén rétegződési helyzete miként hat környezetére, míg Hout úgy gondolja, hogy a családszerkezet, a szomszédság, az iskolarendszer, a munkaerőpiac és a jóléti állam hatása a státuszmegszerzés folyamtára válik a központi kérdéssé. (animáció)
A valóságban azonban jelen van egy másik problematika is, amely a korai útmodellekben nagy szerepet játszott, később azonban a mobilitáskutatás fő áramából kimaradt.

Animáció: A származási háttér szerkezete

Animáció: A családi háttér összetevőinek hatása a társadalmi státuszra