A Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereinek nagyjából 10 éve tűnt fel hogy a pest megyei Farmos határában ezer számra hevernek a kocsik kerekei által kilapított békák, amik szaporodó helyükre igyekeznek a tavasz beálltával, és a hosszú útjuk közben legyőzhetetlen erővel, autóforgalommal találják magukat szemben. A szerencsésebbek átjuthatnak, de egyedszámukat megtizedelik a személyautók, kamionok.
Az áldozatok között jelentős számú barna ásóbéka (Pelobates fuscus) van. A faj elnevezését egész éves ásó életmódjáról kapta. Télen fagyhatár alá ássa magát: 1-1,5 méter mélyre, ahol biztonságban áttelel. Külső megjelenését illetően kisméretű, kellemes küllemű békáról van szó. Függőleges hasítékú pupillája és aranyszínű szeme közelről nagyon különleges látványt ad. Testhossza kifejlett állapotban 6,5-8 centiméter között változik.
A békamentők úgy döntöttek, nem bízzák az apró békafaj populációjának sorsát a szerencsére. Elhatározták, hogy olyan kerítést állítanak a kétéltűeknek, amin keresztül nem jutnak át. Az évente felhúzott akadály szerkezeti váza újrahasznosított reklámháló és szőlőkaró, melynek mentén földbe ásott vödrök vannak elhelyezve, ezekbe ugranak be éjszakánként a békák. A vödrök lyukasak, így esőzések után a vízszint a nyílás segítségével optimalizálódik. A véletlenül bepottyant kisemlősöket egy méretre tört bot segíti a kijutásban.
Az így összesereglett békákat másnap reggel egy természetvédő vezetésével összegyűjtik a lelkes önkéntesek, majd átszállítják őket természetes szaporodóhelyükre, a Hajta-patak mocsarába. Ilyenkor előfordul, hogy egész óvodás csoportok kisérik a mentést vezető természetvédelmi őrt.
Bár a békák biztonsága még így sem garantált száz százalékosan – hiszen később a gázlómadarak felfalhatják őket -, mégis nagyobb esélyük van a túlélésre. A mentett kétéltűek nagy része barna ásóbéka, de kisebb számban más védett békafajok - például unkák – is élvezhetik a biztonságos szállítás előnyeit a szaporodó helyig. A békamentők munkája figyelemmel kísérhető Facebook oldalukon is.
A békáktól sokan alaptalanul viszolyognak. A félelem miatt többen nemkívánatosnak tartják ezeket az élőlényeket, nem segítenek rajtuk, pedig érdemes lenne, hiszen amellett, hogy e kétéltűek a természet szépségét gazdagítják, még hasznot is hoznak, például természetesen szabályozzák a szúnyogok és legyek állományát.
A hazai védett kétéltűfajokat fenyegető tényezők közül a gázolás csak az egyik veszélyforrás. Sok mezőgazdaságban használt vegyszer lehet veszélyes ezekre az állatokra, a természetes élőhelyek csökkenése - például túlzott belvízelvezetés - pedig tovább ronthatja túlélésüket faj szinten is.
Kép és szöveg: Morvai Szilárd