A mezőkövesdi professzor és a sírig tartó őrület

Több mint negyedszázaddal megalakulása után új lemezzel jelentkeznek a brit popzene soha fel nem növő hülyegyerekei, azaz ismét van aktuális Madness-lemez. És a helyzet az, hogy ennek a hét londoni zenésznek esze ágában sincs felnőni, semmiféle midlife crisis nem érződik a lemezen, ahol a régi ska hangzáshoz tértek vissza, és ezúttal klasszikusokat dolgoznak fel. Hallgasd meg a The Dangermen Sessions Volume One című lemezt kedd déltől szerda délig az [origo]-n, és nyerd is meg!

Barson távoztával azonban a Madness csillaga hanyatlani kezdett, és a mérsékelt sikerű Mad Not Mad album, valamint egy búcsúkislemez után feloszlott. Másfél évvel később aztán négy tag The Madness néven felvett egy visszhangtalan albumot, de a nyolcvanas évek második felében kevesen emlékeztek a zenekarra. Aztán amikor 1992-ben újra összeállt az eredeti felállás, egyből kiderült, mégis mekkora igény van rá, hiszen két teltházas koncertet is adott a zenekar Londonban. Kiadták a számos soron következő Madness-válogatás közül az elsőt, és még a West Enden is bemutatták az Our House című musicalt, amely Madness-számokra épült.

Onnantól kezdve kétévente rendezték meg a Madstock-ot, remek hangulatú koncertekkel, de új anyagot úgy tűnt, hogy a világért sem akarnak megjelentetni a fiúk. Pedig akkorra újra sokat emlegették a zenekart (ne felejtsük, ez a harmadik ska hullám időszaka), és az akkor megjelenő britpop-színtér is adózott emlékének, közülük is elsősorban a Blur. Ezt kihasználva az énekes Suggs jelentetett még két szólóalbumot is, melyekkel nem volt különösebb baj, sőt, néhány másik Madness-tag is besegített, de azért az igazi egy rendes Madness-lemez lett volna. Nagy sokára aztán beadták a derekukat, és 1999-ben megjelent 15 év után az első, eredeti felállásban készült album, Wonderful címmel.

A lemez nem volt rossz, nagy vihart ugyan nem kavart, de így is a top 20-ba jutott Nagy-Britanniába, míg a kislemez Lovestruck a 10. helyen nyitott. Mondhatjuk tehát, hogy a Madness csinált egy tisztességes Madness-lemezt, és ezzel letudottnak vélte az adósságát is a rajongók felé. Ezután megint csend következett, néha koncertek, miközben a mókás kedvű hetes már amolyan nemzeti intézménynek számít Angliában. Tavaly nyáron aztán The Dangermen néven léptek fel reggae, ska és rock klasszikusok feldolgozásait játszották koncertjeiken, és ezekből a feldolgozásokból gyűjtöttek végre össze egy lemezre valót, melyet majd még követni fog egy második rész is.

A Dangermen Sessions-t ugyan még teljes felállásban vette fel a zenekar, ám ezután érkezett a meglepő hír, miszerint Chris Foreman májusban kiszállt a Madnessből "a zenekarban folyó kisszerű, időpocsékoló tökölés miatt", és már az idén nyári turnén sem szerepelt. Az biztos, hogy a zenekar vidám, bohókás imázsát meglehetősen új megvilágításba helyezi ez a szokatlanul keserű hangvételű nyilatkozat.

A lemez azonban kész, és azt nyújtja, amit vártunk tőle. Először is szórakoztató, táncolható és - nem egy esetben - ismert számokról van szó, a zenészek pedig most egyértelműen a ska határain belül maradnak. Azt a feladatot gond nélkül abszolválják, hogy saját képükre formálják az esetenként egészen más műfajban született dalokat. Így aztán Madness-dal lesz Jose Feliciano Rain-jéből csakúgy, mint Diana Ross és a Supremes You Keep Me Hanging On-jából, de a Lola, a transzvesztitáról szóló halhatatlan Kinks-klasszikus is megkapja a magáét.

Könnyebb volt persze az eredetileg is ska vagy legalábbis reggae ritmusban íródott dalokat megcsinálni, közülük a Taller Than You Are vagy a kislemezsiker Shame & Scandal (mindkettő eredetileg Lord Tanamo) bármelyik unalmas bulit fel tudná dobni most is. Azzal, hogy a Madness ezúttal mások számait játssza, így kihagyják a saját szövegeikből adódó lehetőségeket, viszont a humort az előadásmóddal igyekeznek pótolni, illetve a borítóra tartogatják, ahol magyar vonatkozás is található: a fiktív Dangermen zenekar tagjai különféle idióta neveken szerepelnek, és ott találhatók a tagok rövid életrajzai is. Ezekből kiderül, hogy Professor Psykoticus (aki Mike Barson alteregója) a harmincas években Magyarországon született, egészen pontosan Mezőkövesden.

Nem tudni persze, van-e tudatosság abban, hogy a Madness vénségére visszatért a kályhához: a fiúk a pályájukat ugyanis Prince Buster-feldolgozásokkal kezdték, valódi ska zenekarként, míg most, több mint huszonöt évvel később ugyanott tartanak. Ez keretbe is foglalhatja akár a banda életútját, ám talán még jobb lenne, ha hallhatnánk még saját számokat is egyszer. Mindenesetre a Dangermen Sessions első epizódja jó kis lemez, nincs más dolgunk, mint táncolni rá, majd utána várni a következő részt.

Inkei Bence

Nyerd meg a lemezt!

Játékunkban két példányt sorsolunk ki a Madness The Dangermen Sessions Volume One című CD-jéből. Kérdésünk: melyik népszerű londoni futballcsapat indulóját énekelte lemezre a Madness énekese, Suggs?

A helyes megfejtéseket augusztus 29-ig a [e-mail] címre várjuk. A levél tárgya ez legyen: Madness.