The Hives
Általános vélemény világszerte, hogy ez a vicces megjelenésű svéd csapat az egyik legjobb koncertzenekar jelenleg. A Mick Jaggert idézően szuggesztív frontember, Howlin' Pelle Almqvist még a bandával nem igazán rokonszenvezőket is képes a hatása alá vonni, és a Hives megismételhetetlen hangulatú koncertjei a fesztiválok legsikerültebb eseményei közé tartoznak.
Igaz, a zenekar pályafutása hosszú évekig csak kis klubokra korlátozódott, és sokáig csak egy volt a burjánzó svéd rockszcéna rengeteg tökös kis bandája közül. Aztán 2000-ben elkészült a Veni Vidi Vicious című lemezük, amely másfél év alatt az első vonalba katapultálta a Hivest, és hirtelen a Strokes, a White Stripes vagy a Vines mellett az új rock forradalomnak titulált népszerű gitárzenekarok hadseregébe sorozták be a szaklapok, noha sok közös vonás nem volt a fenti zenekarok és a Hives között.
Aztán a Hives egy kicsit eltűnt, és elég sokat pepecselt a következő albumával, amely végül tavaly nyáron jelent meg Tyrannosaurus Hives címmel, rajta két kislemezsikerrel.
Az öltöny-nyakkendő nélkül sosem látható Hives a legfelkapottabb koncertzenekar lett, és valamennyi hasonszőrű banda közül ezek az idétlen svédek képviselik leginkább a hatvanas évek garázsrockjának örökségét, gyilkosan egyszerű és tökéletes gitárriffekkel, hálásan üvölthető refrénekkel, és mindez a színpadi show-val megtámogatva valóban ellenállhatatlan keveréket alkot.