Underworld
A bevezetőben már emlegettünk régi adósságokat, és az Underworld például ide tartozik, sőt, kicsit talán még megkésettnek is tűnhet. Egyrészt azért, mert - miképpen az egész úgynevezett elektronikus tánczenei színtér - a csapat a kilencvenes években volt a csúcson, és akkor készültek az igazán releváns lemezei is. Másrészt a legnagyobb sikerek idején az Underworld még trió volt, ám Darren Emerson 2000 tavaszán távozott a zenekarból, és azóta megint Karl Hyde és Rick Smith alkotja csak az együttest, akárcsak a nyolcvanas évek végén, amikor elindult az Underworld karrierje.
Ettől függetlenül biztosak lehetünk benne, hogy nem akármilyen élménnyel fogja megajándékozni a csapat azokat, akik a Nagyszínpad előtt tolonganak majd. Többségük nyilván a Trainspotting szétütött betétdalát, a Born Slippy-t fogja várni majd, de az Underworld munkássága jóval több ennél. Sőt, megkockáztathatjuk, hogy a Born Slippy-nél sokkal jobb számok is készültek a Hyde-Smith-Emerson boszorkánykonyhában.
Az egyik legegyénibb hangvételű és a szó valóságos értelmében is progresszív tánczenét produkáló Underworld ugyan soha nem kapott akkora nyilvánosságot, mint a Prodigy vagy a Chemical Brothers, de bátran állítható, hogy kreativitásban felveszi velük a versenyt, sőt.