Öt év után egyesültek megint a Mindenszentek

Összekaphatja magát a Sugababes és a Girls Aloud, hiszen újra itt van az ezredforduló legnépszerűbb brit girl groupja, az All Saints. A négy lány most úgy döntött, a ska és a reggae a legalkalmasabb segítőtársak a trón visszaszerzéséhez. Aztán ugyancsak öt év után debütál szólóban a tetszhalott Pulp éles nyelvű frontembere, Jarvis Cocker, míg a rapper The Game régi haverjai nélkül próbálkozik újra. Továbbá új albummal jelentkezett még az ...And You Will Know Us By The Trail Of Dead, a Tenacious D és Yusuf Islam - vagyis régi nevén Cat Stevens.

All Saints: Studio 1

Várakozások: Öt évvel ezelőtti feloszlásakor az All Saints volt egyértelműen a legnépszerűbb brit girl group. Azóta jócskán beelőzte őket a Sugababes és a Girls Aloud is, a négy All Saints-lány (Nicole és Natalie Appleton, Shaznay Lewis és Melanie Blatt) pedig már kinőtt a csitrikorból, mégis úgy döntöttek, folytatják. Az All Saints 1993-ban alakult, és a nevét egy londoni stúdióról vette. A lányoknak az első slágerükre 1997-ig kellett várniuk, és 2001-es feloszlásukig öt dallal is vezették a brit listát: a Never Ever, az Under The Bridge feldolgozása, a Bootie Call, a Pure Shores vagy a Black Coffee a hazai rádiókból is ismerős lehet. Pályafutásának négy éve alatt 10 millió albumot adott el világszerte, Pure Shores című - A part című film betétdalaként is ismert - kislemezükből fogyott a legtöbb 2000-ben, Angliában. Az All Saints volt a legdögösebb girl group (és az egyetlen, amelynek sikerült meghódítania a finnyásabb zenei közönséget is), a Spice Girls egyetlen komoly vetélytársa, illetve érettebb, sikkesebb és kihívóbb alternatívája. A négy tag szólóban elért ugyan kisebb-nagyobb sikereket, de igazából nem tudták megismételni az All Saints diadalmenetét - vélhetően ez is siettette az újjáalakulást.

Eredmény: Az All Saints semmi jelét nem adja az idő múlásának, és a tagok így, harminc fölött is felveszik a versenyt a mai brit női színtérrel. Az ízléses popalbumon közreműködik egyebek között az a Greg Kurstin, aki Lily Allen lemezén is dolgozott, ezért talán neki is köszönhető, hogy a lemezen egyértelműen a ska és a reggae az uralkodó műfaj. Igen, nem tévedés, ska - persze annak kellően popos és slágeres verziója -, így az első kislemez, Rock Steady már címében is a műfajra utal, de hallható a lemezen ennél is jobb ska-pop (Scar). Az biztos, hogy nem kell attól tartaniuk az Appleton nővéreknek, hogy szégyenben maradnak popsztár élettársaik (Liam Howlett és Liam Gallagher) előtt.

Kiknek ajánlható: A régi All Saints kedvelői mellett a fiatalabb generáció is felfedezheti magának a csapatot.

Olyan, mint: Ha a lányok az elmúlt öt évet Jamaicán töltötték volna. Vagy legalábbis London nyugat-indiai bevándorlók lakta negyedében.

Jarvis Cocker - Jarvis

Várakozások: A 43 éves Jarvis Cocker már harminc fölött, a kilencvenes évek britpop hullámával futott be, a korszak "intellektuális" sztárzenekara, a Pulp frontembereként. A sheffieldi zenekar hosszú éveket töltött az ismeretlenségben, míg aztán 1995-re a britek egyik kedvencévé vált a Different Class című albumnak köszönhetően, de épp hogy a csúcsra jutott, vissza is vett a tempóból. A nyolcvanas évek elején alakult együttes az évtized második felét már sztárként élte túl, igaz, a Different Class után a Pulp már csak két albumot készített, és a zenekar már nem fordított akkora figyelmet a kislemezekre sem. Cocker a 2001-es We Love Life után jelentette be, hogy a zenekar határozatlan ideig szünetelteti tevékenységét, majd feltűnt a Harry Potter legfrissebb részében, a Weird Sisters nevű zenekar tagjaként, a Radiohead tagjainak társaságában. A barátnőjével és gyerekével immár Párizsban élő énekes régóta dolgozott már első szólóalbumán, amikor nyáron, csak letölthető formában megjelent a Running The World című, erősen politikus és vitriolos hangvételű szám az album hírnökeként.

Eredmény: Jarvis (aki nem rokona a rocktörténelem másik híres Cockerjének, Joe-nak, noha ugyanabból a városból származnak és ismerik is egymást) bevált teammel dolgozott, hiszen a Pulp basszusgitárosa, Steve Mackey, illetve a zenekar egyes turnéin szintén fellépő gitáros, Richard Hawley voltak a fő segítőtársai. Utóbbi egyébként tavalyi szólólemezével, a Mercury-díjra jelölt Coles Corner-rel valamennyire utat is mutatott Cockernek, hiszen mindkét lemez az ötvenes-hatvanas évek zenei világát idézi meg. A Black Magic című szám például kapásból a Tony James & The Shondells régi pszichedelikus slágerének, a Crimson & Clover-nek az alapját lopja le, az album igazi ihletője azonban a hatvanas-hetvenes évek kultuszdalnoka, Scott Walker, akinek Cocker régóta nagy tisztelője, és a lemez címe is egyféle főhajtás Walker előtt (ő is a keresztnevét használta címként az első szólólemezeihez). Vagyis a zene egy-két zajosabb kivételtől eltekintve méltóságteljes, klasszicizáló popzenét hallhatunk, melyek ugyanakkor súlyos mondanivalót takarnak, a Jarvis szövegeit hallva biztosak lehetünk benne, hogy ütött a nyugati civilizáció végső órája.

Kiknek ajánlható: A Pulp zenei világában is mindig fontos szerepet játszott az irónia, és a Jarvis megközelítése is valahol ironikus, de jóval kevésbé slágeres, ezért inkább az utolsó két Pulp-lemez kedvelői fogják szeretni. Továbbá mindenki, aki szeret a hatvanas évek hagyatékában turkálni.

Olyan, mint: Egy 43 éves énekes nosztalgikus és időtlen hangzású lemeze, amely azonban szövegeiben nem is lehetne aktuálisabb.