Az Újrahangolva cím kissé talán csalóka lehet, de aki az előző album révén kedvelte meg az énekest, az most sem fog csalódni. Nincs radikális váltás sem a hozzáállásban, sem pedig dalok színvonalát tekintve, az új lemez gyakorlatilag a tavalyi egyenes folytatásának is tekinthető, csak talán némileg organikusabb, kiforrottabb és színesebb az összkép, a fő csapásirány viszont továbbra is az R&B szofisztikáltabb, felnőttebb megközelítése, gyakran mélázós, szerelmes, máskor kifejezetten szellemes - mint a yuppie-kon élcelődő, dögös Melóban - szövegekkel, de azért akad itt néhány meglepetés is.
Itt van mindjárt az első kislemez- és klipdalnak választott Párórára finom latinos, jazzes sodrása, a szájharmonikával és régi megasztáros kolléga, Gaál Csaba 'Boogie' gitárjátékával megfűszerezett, bluesos ihletettségű és meglepően autentikusan tálalt Ne ébressz fel, vagy éppen egy Caramel-féle, egyéni felfogású zsoltár-újraértelmezés, a lemezt záró Krisztus Urunknak áldott születésnapján.
Váratlan és bátor, ugyanakkor pedig mindenképpen dicsérendő húzás, hogy két angol nyelvű dal is szerepel a lemezen; ez már csak azért is üdvözlendő, mert egyrészt ez a fajta zene összehasonlíthatatlanul jobban szól így, másfelől pedig Caramel hazai énekeshez képest szokatlanul jól és alig észrevehető akcentussal énekel angolul, így a laza, táncos, elektrós The Collector és a soulos, gospeles My Confession (a szövegekért a Bartók testvérek, azaz Eszter és Zsolt felelnek) már-már egészen olyan hatást kelt, mintha nem egy hányatott sorsú törökszentmiklósi srác, hanem egy londoni külvárosból jövő R&B-énekes tolmácsolásában hallanánk. Hogy lesz-e belőle átütő erejű külföldi siker a későbbiekben, az persze más kérdés, mindenesetre a tehetség, az ambició és jó irány már megvan.