Akik miatt nem kérnek bocsánatot

Noha a South Parkból tudjuk, hogy Kanada már bocsánatot kért Bryan Adams miatt, a juharleveles országot már régóta nem lehet elintézni egy kézlegyintéssel, ha a rockzenéhez történő hozzájárulásáról van szó. Idén az is előfordulhat, hogy az Arcade Fire révén egy kanadai zenekar kerül a legnagyobbak közé, ennek kapcsán rövid áttekintés az ország egyre többet emlegetett zenei színteréről.

Bár a hatvanas években már több kanadai zenész is feltűnt amerikai zenekarokban (a nemrég elhunyt Denny Doherty a Mamas & The Papasban, John Kay a Steppenwolfban, Zal Yanovsky a Lovin' Spoonfulban), az első, átütő nemzetközi sikert arató, tisztán kanadai rockzenekar a ma már kissé feledésbe merült Guess Who volt. A zenekar 1970-es, legnagyobb slágere, a több filmben is felhasznált American Woman azonban ma is jól ismert, ez volt az első olyan dal, mellyel kanadai előadó vezette az amerikai slágerlistát. A zenekar komoly veszteséget szenvedett azzal, hogy fő dalszerzője, Randy Bachman még ugyanabban az évben kilépett, hogy majd évekkel később a szintén sikeres Bachman-Turner Overdrive tagjaként merüljön fel újra (e zenekart a You Ain't Seen Nothing Yet című világslágerről ismerhetjük leginkább).

A Guess Who népszerűsége egyre csökkent a hetvenes években, és végül keveseket érte meglepetésként, amikor 1975-ben az állandóan cserélődő tagságú együttes feloszlott. A BTO mellett még egy nemzetközi karriert befutó együttes került ki Kanadából abban az időszakban, a hangszervirtuózokból álló Rush, amely a mai napig sikerrel ad ki lemezeket. És ha már metál és Kanada, említsük meg a kultikus népszerűségű thrash metál úttörő zenekart, a Voivodot is.

Ezek az együttesek már profitáltak abból az intézkedésből, amit még 1971-ben vezettek be az országban. Az úgy nevezett Can-con szabály (a Canadian contention rövidítése) értelmében a rádiók és tévék műsoridejének minimum 30 százalékában kanadai előadók dalait kell játszani, és ez sokat segített a későbbi kanadai világsztárok sikerének megalapozásában is.

Barenaked Ladies

Az utóbbi húsz év legfontosabb kanadai zenekarának, bármennyire furcsa is, de a Barenaked Ladiest nevezhetjük. Ennek a zenekarnak a Guess Who-hoz hasonlóan nem is annyira a zenéje volt jelentős, hanem inkább a szerepe, amit a kanadai rock történetében játszott. A Barenaked Ladies ugyanis elképesztően népszerű lett az Államokban, és bár paradoxonnak hangzik, de pont az ő idétlen dalaik miatt kellett igazán komolyan venni a kanadai rockzenét.

A nyolcvanas évek végén, a kanadai független színtérről indult zenekar sikerének receptje gyakorlatilag csak annyi volt, hogy a tagok soha nem vették igazán komolyan magukat. Az idétlen dalszövegek, a mulattató színpadi show és persze a vicces videoklipek máig meghatározó elemei a csapat munkásságának. Persze a sikerhez a poénok mellett dalok is kellettek, és a Barenaked Ladies ezeket is szállította, rádióbarát college-rock formájában. A többmilliós eladást is produkáló albumok után Kanada egyre inkább bekapcsolódott a nemzetközi zenei vérkeringésbe, és ebből különösen az alternatív zenei szcéna profitált.

A kilencvenes évek végére a húsz évvel korábban még szinte nem is létező kanadai zeneipar már teljesen kifejlődött, és szállította a nemzetközi sztárokat, akiknek már nem kellett feltétlenül Amerikába menniük a nemzetközi sikerért. A már említett Celine Dion, Shania Twain, Sarah McLachlan és Alanis Morissette horribilis mennyiségű lemezt adtak el világszerte, ám a kanadai szupersztárokra nem volt jellemző az a fajta erős kanadai identitástudat, ami a Barenaked Ladiest és a nyomában felfutó független zenei színteret jellemezte.