Ozzy Osbourne fekete esővel tér vissza

Tűnhetett az Osbournes sorozatban bármilyen rozogának is, Ozzy Osbourne újra megmutatta, hogy azért tud ő még, ha odateszi magát. Minden valószínűség szerint globális sztár lesz új albumával a Maroon 5, elpusztíthatatlan az Erasure, mégsem lesz rockbanda a Braveryből, és az év egyik kritikai kedvencét készítette el a National. Lemezajánló.

Maroon 5: It Won't Be Soon Before Long

Várakozások: Az elmúlt évek egyik legnagyobbat robbantó amerikai zenekara igen sokáig várt a sikerre, és lemezkiadója türelmének köszönhette, hogy megkapta az esélyt. A Los Angeles-i együttes 1995-ben alakult még Kara's Flowers néven, és átlagos alternatív rockzenét játszott, de ez nem hozott sokat a konyhára, így az évtized végére fel is oszlott, hogy aztán újjáalakulva Maroon 5 néven folytassák tovább. Songs About Jane című albumuk 2002-ben jelent meg, és két teljes évbe telt, amíg a nagyközönség végre észrevette, de onnantól kezdve nem volt megállás, és főként a This Love és a She Will Be Loved című slágereknek köszönhetően a lemez 2004 egyik legnépszerűbb lemeze lett. Adam Levine énekes énekstílusa és a két sláger hangzása miatt előszeretettel hasonlította a média a zenekart a Chicagóhoz, amely a soft-rock egyik valaha volt legsikeresebb zenekara Amerikában, és bár a Maroon 5 lemezén soul- és funkelemek is keveredtek a rockkal, a kritika visszavonhatatlanul elkönyvelte a zenekart a soft-rock feltámasztójának. Az együttesnek ezek után már végképp nem kellett kapkodnia, és addig húzhatták az új album készítését, ameddig nekik jólesett - de most már nem lehetett tovább halogatni.

Eredmény: Akik esetleg attól tartottak volna, hogy a Maroon 5 begörcsöl az elmúlt négy év sikerétől, és nem tud igazán továbblépni, azoknak nem kell aggódniuk. Levine és a többiek ugyanis ugyanazt a koncepciót viszik tovább, mint ami siket hozott az előző lemezen, csak sokkal magabiztosabban, profibban és összeszokottabban teszik mindezt, még úgy is, hogy a dobos posztján csere történt az elmúlt évben. Az új kislemezdal, a Makes Me Wonder máris minden idők legnagyobb ugrását hajtotta végre a Billboard-listák történetében, amikor a 64. helyről az elsőre szökellt föl. Az együttes most is hallhatóan a nyolcvanas évekből meríti a legtöbbet, de néha - mint a már említett Makes Me Wonder-ben - Timbaland futurisztikus slágereit idéző elektro-elemekkel is feldobják a bulit. Egyébként is jellemző az eklektikus megközelítés az anyagra: a soul és a funk mellett diszkó és latinos elemek vegyülnek a soft-rockkal, Levine jellegzetes, ám a közönséget meglehetősen megosztó énekhangja viszont mégis egységessé teszi az egészet. Akár a Songs For Jane esetében, most is gyaníthatóan a hölgyek lesznek a többségben azok közül, akik megvásárolják a lemezt, és ők vélhetően nem is nagyon fognak csalódni.

Kiknek ajánlható: A dallamos, könnyed rádiópopot szerető hölgyeknek, 16-tól 60-ig.

Olyan, mint: A nyolcvanas évek nagy soft-rock duója, a Hall & Oates modernizálva.

(IB)