Ozzy Osbourne fekete esővel tér vissza

Tűnhetett az Osbournes sorozatban bármilyen rozogának is, Ozzy Osbourne újra megmutatta, hogy azért tud ő még, ha odateszi magát. Minden valószínűség szerint globális sztár lesz új albumával a Maroon 5, elpusztíthatatlan az Erasure, mégsem lesz rockbanda a Braveryből, és az év egyik kritikai kedvencét készítette el a National. Lemezajánló.

The Bravery: The Sun And The Moon

Várakozások: A 2005-ös évben befutott, new wave/posztpunk hatásokat mutató zenekarok közül talán a Bravery kapta a legkegyetlenebb fricskákat a kritikusoktól, akik közül legtöbben egyértelműen köpönyegforgatónak titulálták a Braveryt, amelynek több tagja nem is olyan régen még egy skaegyüttesben zenélt, majd 2003-ban alakult meg a New Yorkban oly divatos stílust zenét játszó zenekarként. A Bravery az image-formálást sem bízta a véletlenre, talán az összes új zenekar közül itt volt a legtöbb a smink, és itt dolgozott a leghatékonyabb stylist. Az igazi népszerűséget a zenekar számára az An Honest Mistake című remekül eltalált, táncolható sláger hozta meg. A friss, de nem túl egyéni debütalbum az Atlanti-óceán mindkét partján sikeres volt, de pár hónap után szinte mindenki elfelejtette a Braveryt, amely a Depeche Mode előzenekarként tavaly nálunk is járt. Akkor már dolgoztak a tagok a második lemezen is, amely végül most a héten jut el a lemezboltok polcaira.

Eredmény: "A második lemezünk kevésbé lesz táncorientált, mint az első volt, lassabb és kicsit akusztikusabb-szervesebb hangzást szeretnénk" - mondta Anthony Burulcich, a zenekar dobosa tavaly Budapesten az [origo]-nak, és a 2004-2005-ös "évfolyam" zenekarai által azóta megjelentetett második albumok rockosabb, hagyományosabb vonalába bele is illett volna ez a koncepció. Nos, Sam Endicott énekes és a többiek vélhetően hallották a Killers és a többiek új, stadionrockos lemezeit, vagy esetleg valami más ok miatt gondolták meg magukat, mindenesetre a Bravery nagyjából ugyanott folytatja, ahol abbahagyta. Oké, egy-két akusztikus gitáros dal becsúszik, de megmaradtak a korai Duran Durant idéző szintipopos táncdalok is, ráadásul a zenekar valóban fejlődött sok tekintetben: jobbak a dalok, biztosabbak a melódiák, változatosabb a hangszerelés (igaz, még mindig az újhullámos buliszámokban vannak a leginkább otthon). Mégis, az első lemezt körülvevő őrült hype várhatóan most vissza fog ütni, és a Bravery idén már jóval kevesebb embert fog érdekelni, annak ellenére, hogy a zenekar második lemeze nem rosszabb, mint az első.

Kiknek ajánlható: A Duran Duran - Depeche Mode - Cure vonal további követőit keresőknek.

Olyan, mint: A fiatal Robert Smith, Andy Rhodes és mondjuk egy fiatal garázsrock zenekar gitárosának hétvégi dzsemmelése.

(IB)