Befogta a száját a Beastie Boys

Három évig hallgatott a Beastie Boys, és hiába jelentet meg új lemezt, a helyzet alapjában véve ugyanaz marad, hiszen az album elejétől végéig instrumentális számokra épül. Rockerlánynak látja magát Kelly Clarkson, aki harmadik albumán eredményesen ment szembe a lemeziparral, más kérdés, hogy slágere most nem nagyon lesz. Kortársaihoz hasonlóan finomított kezdeti receptjén a posztpunk revival egyik nyerteseként elkönyvelt Editors, végre lenyugodott Ryan Adams, és újabb punk-kabarét produkál az Art Brut.

Beastie Boys: The Mix-Up

Várakozások: Miután sikerrel bizonyították, hogy nem lehet őket semmilyen zenei skatulyába bezárni, az utóbbi évtizedben már látványosan lefékezett a korábban hiperaktív New York-i trió, amely utoljára 2004-ben rögzített új stúdióanyagot, To The 5 Boroughs címmel. Igaz, az elmúlt három évben azért napvilágot látott egy válogatáslemez, a Solid Gold Hits, melyen elsősorban a komolyabb sikerdalok sorakoztak fel. Sok dolguk a tagoknak azonban ezzel sem volt, inkább azzal foglalkoztak, hogy viszonylagos nyugalomban éljék meg a negyedik X túllépését. Adam Yauch azért talált rá módot, hogy közben a nyolcvanas évek egyik meghatározó keleti-parti hardcore punk bandájának, a Bad Brainsnek is segítsen visszatérő albumán: a Beastie Boys új lemezével ugyanazon héten megjelenő Build a Nation című lemez produceri munkálatait látta el. A hároméves pihenőnek tehát vége, hiszen az új lemez intenzív nyári turnézást is maga után von majd, melynek keretében Zamárdiba is elvetődnek majd júliusban. Miután azonban jóval a lemez megjelenése előtt nyilvánosságra került az is, hogy az új album teljes egészében instrumentális lesz, a várakozás intenzitása érezhetően alábbhagyott. Az új Beastie-korong producere immár másodjára maga a trió volt, a tagok az előző albumnál hagyatkoztak elsőként saját intuíciójukra, holott a múltban már több neves producer is egyengette karrierjüket. Saját ötleteik akkor beváltak, az előző korong világszerte a lemezeladási listák élén szerepelt, így ezen az úton haladva ültek neki a most készülő anyag felvételeinek.

Eredmény: Nehéz megmondani, hogy mi lehet Mike D, King Adrock és MCA célja ezzel a lemezzel - a leggyakoribb vélemény szerint az igazi nagy dobásukat szeretnék csak előkészíteni, mert ez nem az. Eleve a műfajából eredően nem is lehet, hiszen ez az orgonás, jazzes-funkos improvizációkra épülő zenével igazából a világon semmi gond nincsen, de ennek a stílusnak mégsem véletlenül van század akkora rajongótábora, mint a Beastie Boysnak. Bár a fiúk mondtak valami olyasmit is nemrég, hogy ez "egy posztpunk istrumentális album" lesz, ebből csak az instrumentális az igaz, a posztpunkból egy szó sem. Kellemes, groove-os zene ez, ami egész jókedvre derítheti az embert, ha mondjuk vezetés közben szól a háttérben, de hogy a Beastie Boys-rajongók túlnyomó többsége nem fogja két-háromnál többször végighallgatni, arra fogadni mernénk. Ilyen típusú számokat egyébként lehetett hallani a trió korábbi lemezein is (például az első hangszeres albumon, a Check Your Head-en), ám akkor az volt a funkciójuk, hogy az énekes számok közötti szünetet töltsék meg tartalommal, így magukban már annyira nem izgalmasak. Az biztos, hogy a Beastie Boys nagyon is jól tudta, milyen reakciókat fog ez az album kiváltani, mint ahogy azzal is tisztában vannak a srácok, hogy már túl vannak azon a fokon, hogy ez őket akárcsak minimálisan is aggassza. Elégedetlenkedhetnek a fanok, összevonhatja a szemöldökét a kritika, a Beastie Boys továbbra sem hajlandó felnőtt ember módjára viselkedni, és ez igazából nagyon is jó dolog. És még egy jó pont, amiért újra feltűnik a lemezen a billentyűs Money Mark, aki utoljára az 1998-as Hello Nasty-n volt hallható.

Kiknek ajánlható: Erre szokás mondani, hogy csak rajongóknak és gyűjtőknek!

Olyan, mint: Azok a zenék, melyeket húsz éve hangmintának használtak a tagok, csak most ők maguk játsszák.