Befogta a száját a Beastie Boys

Három évig hallgatott a Beastie Boys, és hiába jelentet meg új lemezt, a helyzet alapjában véve ugyanaz marad, hiszen az album elejétől végéig instrumentális számokra épül. Rockerlánynak látja magát Kelly Clarkson, aki harmadik albumán eredményesen ment szembe a lemeziparral, más kérdés, hogy slágere most nem nagyon lesz. Kortársaihoz hasonlóan finomított kezdeti receptjén a posztpunk revival egyik nyerteseként elkönyvelt Editors, végre lenyugodott Ryan Adams, és újabb punk-kabarét produkál az Art Brut.

Ryan Adams: Easy Tiger

Várakozások: Az idén harminchárom éves Ryan Adams a kortárs alternatív country egyik legtermékenyebb dalszerzője és egyben talán legnagyobb sztárja, sőt, a műfajon túllépve is népszerű énekes-dalszerző. A kilencvenes években még a Whiskeytown zenekar élén vállalt jelentékeny szerepet a műfaj népszerűsítésében, majd az ezredforduló után szólópályára lépett, és azóta készült nem csekély számú - bár hullámzó színvonalú - sorlemezei mellett (hol egyedül, hol pedig a Cardinals nevű kísérőzenekarával) hedonista életvitele, kisebb-nagyobb (drog)botrányai és tagadhatatlan sármja biztosították, hogy az összetört szívű, tépelődő, érzékeny dalnok ne csak a kritika dédelgetett kedvence legyen, hanem az előkép Gram Parsonhoz, az alt. country nagy innovátorához hasonlóan igazi rocksztár.

Eredmény: Az Easy Tiger az utóbbi évek Ryan Adams termésének talán legerősebb és legkiegyensúlyozottabb darabja; ez egyébként nem is csoda, hiszen ha minden az igaz, az énekes mára leszokott az alkoholról és a drogokról, végleg maga mögött hagyva a whiskeyvel parádézó, gyűrött arcú, balhés country-fenegyerek figuráját. Afféle coming of age lemez ez, annak minden - pozitív és negatív - jellegzetességével, azaz az eddig megszokott, gyakran szívbemarkoló, fájdalmas erejű szerzeményeket felváltja a csendes, tűnődő melankólia és koravén bölcsesség, ugyanakkor viszont az Easy Tiger így sokkal egyenletesebb produkció, mint a korábbi lemezek, üresjáratok nélküli, érett album, kortalan, letisztult country-rock hangzással és kitűnő dalokkal.

Kiknek ajánlható: Akik egy túlérzékenysége dacára is Talpig Igazi Férfit keresnek a jelenlegi rockszíntéren.

Olyan, mint: Gram Parsons és Kurt Cobain helyett ezúttal mondjuk Jackson Browne és az REM a megfelelő analógia.