Befogta a száját a Beastie Boys

Három évig hallgatott a Beastie Boys, és hiába jelentet meg új lemezt, a helyzet alapjában véve ugyanaz marad, hiszen az album elejétől végéig instrumentális számokra épül. Rockerlánynak látja magát Kelly Clarkson, aki harmadik albumán eredményesen ment szembe a lemeziparral, más kérdés, hogy slágere most nem nagyon lesz. Kortársaihoz hasonlóan finomított kezdeti receptjén a posztpunk revival egyik nyerteseként elkönyvelt Editors, végre lenyugodott Ryan Adams, és újabb punk-kabarét produkál az Art Brut.

Art Brut: It's a Bit Complicated

Várakozások: Ha egy zenekar egy obskúrus, az ötvenes években elindult képzőművészeti irányzat nevét veszi kölcsön, dalszövegeit pedig telepakolja menő popkulturális utalásokkal és szarkasztikus humorral, az első hallásra sokkal inkább tűnhet valami fárasztó értelmiségi viccnek, mintsem egy valódi rockbandának. Ennek ellenére az Eddie Argos énekes-dalszövegíró vezette, londoni Art Brut két évvel ezelőtti debütálólemezén, a Bang Band Rock and Roll-on úgy tudott nagyon-nagyon szellemes lenni, hogy mindeközben mégis megmaradt egyszerű popzenekarnak, azaz a szövegek és az attitűdön felül is bőven élvezetes produkciót nyújtottak, fülbemászó, feszes, punkos és táncolható dalaikkal. Ráadásul a végeredmény kimondottan frissnek és eredetinek hatott akkoriban, jóllehet a nyilvánvaló inspirációk, mint a Wire úttörő art-punkja, Jonathan Richman önironikus, geek-humora vagy a Jilted John egyszemélyes punk stand-up comedyje letagadhatatlanok, a kortársakról - a Franz Ferdinandtól a Streetsig - már nem is beszélve.

Eredmény: Bár a cím akár mást is sugallhatna, az It's a Bit Complicated egy nem túl komplikált mondattal is egyszerűen elintézhető; pontosan ugyanolyan, mint az előző album. Aki eddig is szerette a zenekart, az most még jobban a szívébe zárhatja, aki pedig nem, annak nem is érdemes tovább olvasnia. Eddie Argos azóta sem tanult meg énekelni, kissé autista, fahangú szövegelése továbbra is az Art Brut egyik védjegye, akárcsak a szövegek, amelyekbe ismét belemerülhet minden popzenére és - egyszerre abszurd és proli - humorra fogékony anglomán. És persze a lényeg; majd' mindegyik dal egy kisebbfajta sláger, még a lassabb tempóknál sem ül le a hangulat és a lendület, a Cabaret Voltaire dalcímmel ékeskedő Nag Nag Nag Nag (ilyesfajta címlopásból mindjárt négy is van a lemezen) és a tényleg nomen est omen Direct Hit együtténeklős slágeressége pedig a futballstadionoktól kezdve az egyetemi klubokig bárhol tökéletesen működik. Punk rock ist nicht tot.

Kiknek ajánlható: Idősödő, értelmiségi ex-punkoktól a friss gitárzenékért rajongó fiatalokig bárkinek.

Olyan, mint: John Cleese és a Buzzcocks közös fellépése egy független lemezbolt megnyitó buliján.

Inkei Bence - Sz. Sz. Csaba