A Smashing Pumpkinsnak csak a nosztalgia marad

Eddig is tudtuk, hogy régen elmúltak már azok az idők, amikor a Smashing Pumpkins volt az ünnepelt amerikai rockzenekar - a felemás újjáalakulás csak még távolabbra sodorta ezeket az emlékeket. Nem fázott rá viszont az újjáalakulásra a Crowded House, példaértékű módon lép a "nagy" zenekarok közé az Interpol, még mindig megbízható a Bad Religion, a csúcsra jutott a Spoon, és erős lemezzel jelzi jelenlétét a They Might Be Giants is a lemezajánlóban.

Spoon: Ga Ga Ga Ga Ga

Várakozások: Az utóbbi időkben a legnépszerűbb amerikai indie rock zenekarok közé kerülő Spoon a fesztiváljáról és pezsgő zenei életéről ismert, texasi Austin városában alakult a kilencvenes évek elején, de csak az ezredforduló után vált népszerűvé Amerika-szerte, mely kultusz a két évvel ezelőtti Gimme Fiction album után már világszerte terjedni kezdett. A gitáros-énekes Britt Daniels vezette négyes kezdetben a Pixies, Sonic Youth, Nirvana által kitaposott indie gitárrock ösvényen indult el, ám szép lassan sikerült kitágítania zenei univerzumát, melynek eredményeként a Gimme Fiction már meglehetősen eklektikusan hangzó lemez lett. Az új lemez legfőbb kérdése az volt, hogy képes-e a Spoon a Modest Mouse, a Shins és más amerikai indie rockzenekarok nyomán bekerülni a legnépszerűbb együttesek közé.

Eredmény: Ha a Gimme Fiction kitágította a Spoon fókuszát, akkor a Ga Ga Ga Ga Ga - a minimalista címre rácáfolva - még inkább változatos zenei világot tár fel előttünk. A már állandónak számító zongora mellett fúvósok, Motown soult idéző ritmusok színesítik a palettát, de inkább úgy nyúlva az - eredeti értelemben használt - R&B-hez, mint ahogyan azt a brit előadók tették, Elvis Costellótól akár a korai Beatlesig is visszamenve. A Spoon eddig is az amerikai független szcéna legígéretesebb zenekarai közé tartozott, ezzel a lemezzel - mely az együttes karrierjének eddigi csúcsa - vitán felül bizonyítja tehetségét, és egy lehetséges utat vázol fel azoknak a brit kollegáknak, akik leragadtak a Smiths, a Libertines vagy a Joy Division másolásánál.

Kiknek ajánlható: Azoknak, akik szerint a mai gitárzenekarok csak az utánzásban tudják egymást felülmúlni.

Olyan, mint: Egyszerre nyers, finom és kiérlelt, egyszerre minimalista és sokrétű - jobb lemez a jónál is.

(IB)