A rút kiskacsa Caruso lett

Míg a Megasztár és a hozzá hasonló műsorok világszerte sztárok tucatjait termelik ki évről évre, a nyerteseknek csak a töredéke lesz sikeres a műsor befejezése után is. A britek tehetségkutatóját most egy negyven felé közelítő, kövérkés, hibás fogazatú mobiltelefon-ügynök nyerte, és lemezéből egy hét alatt elkelt százezer. Lehet, hogy itt az új típusú sztár?

Pedig a köpcös, hibás fogazatú, kopaszodó, déli akcentussal beszélő Pault nehezen lehetne összekeverni mondjuk az Il Divo szívtiprásra tenyésztett szépfiúival, és a zsűri arcán is látni lehetett a hitetlenkedést, amikor az első adásban közölte, hogy márpedig ő operaáriákat fog énekelni. Előtte Simon Cowell is csak annyit tartott érdemesnek elmondani róla, hogy mobiltelefonokat árul Dél-Walesben, ezek után pillanatok alatt levette a zsűrit és a közönséget is a lábáról Puccini Nessun Dormá-jával.

Az iskolában annak idején sokat szekált Potts sikere azonban az énektudásán kívül a klasszikus "közülünk való" attitűdjének köszönhető, és erre ő maga is rátesz egy lapáttal. Így például nem sokkal azután, hogy átvette a győztesnek járó százezer fontot, visszament az üzletbe, ahol korábban dolgozott, eleinte látogatási céllal. De éppen akkor rengeteg munka volt, így hát ő is beugrott segédkezni a volt kollégáknak - akik egyébként formálisan még mindig kollégái, hiszen nem hagyta ott az állását, csak fizetés nélküli szabadságon van, hiszen ki tudja, mi történik a jövőben.

Bölcs előrelátás, de azért izgulnia nagyon nem kell: Cowell új lemezcége, a SyCo Music egymillió fontos szerződést kötött vele, a One Chance című albumot pedig viszik, mint a cukrot - már az első héten 100 ezernél is több kelt el belőle, és ez több, mint a Top 10 többi tagjának eredményei összeadva...

Ezzel egyébként a múlt heti első The Enemyt szorította le a második helyre, és a fiatal indie rockzenekar frontembere, Tom Clarke nem is rejtette véka alá a véleményét, amikor Potts sikeréről kérdezték: "Kurva nagy szégyen" - mondta, majd figyelmeztette is a botcsinálta operaénekest, hogy ne reménykedjen túl hosszú karrierben.

"Most jön csak a java" - vágott vissza azonban a jövőjéről eddig visszafogottan beszélő Potts. "Januárban kezdődik a turném, és egész életemben már csak énekelni fogok."

Hogy ez így lesz, ebben kevesen kételkednek - a kérdés csak az, hogy műkedvelőként fog-e danolászni hétvégenként, vagy súlyos milliókért a Royal Albert Hallban.

Paul Potts és felesége

Mindenesetre Potts története talán példaértékű valamennyi tévés tehetségkutató számára, hasonlóan mesebeli karrierrel kevesen büszkélkedhetnek. Talán még a kanadai J. D. Fortune története lehet ennyire mesébe illő - ő nyerte meg két éve a Rock Star: INXS című tévéshow-t úgy, hogy előtte harcművészeteket tanított, Elvis-imitátorként dolgozott, és szolgált a kanadai hadseregben is. Aztán egyszerre arra lett figyelmes, hogy 32 éves korára ott állt a színpadon, Michael Hutchence helyén.

Így aztán elképzelhető, hogy a jövőben még több, Potts-szerű rejtett tehetségekre specializált tévés valóságshow-tehetségkutató indul majd, hiszen a közönség reakciója azt igazolja, a valószínűtlen figurák komolyabb érdeklődést válthatnak ki, mint az Idol-licencre épülő műsorok futószalagon gyártott sztárocskái, akiknek az esetek túlnyomó többségében már a nevükre sem emlékszik senki pár hónappal a műsor után.

Inkei Bence