LGT: transzvesztita dívák és Bolero a színpadon

Ma, a nulladik napi LGT-koncerttel nyitja meg kapuit a Sziget fesztivál. Tegnap félig-meddig nyilvános főpróbát tartott a zenekar, mely több ezres közönség előtt játszotta el majdnem a teljes műsort, néhány meglepetést azért tartogatva ma estére is. Mi ott voltunk, és megnéztük, milyen bulira készüljünk.

Volt például a Presser Gáborral már sokszor fellépő fúvósszekció, aztán a perkás Borlai Gergő, és sok számban játszott egy basszusgitáros is, megkönnyítve ezzel Somló Tamás dolgát, akinek így már "csak" el kellett vinnie a hátán a show-t. Nem beszéltünk akkor még a zenészek gyermekeiről, akik egy-egy számban besegítenek a szülőknek, sem Lady Dömperről és más transzvesztita dívákról, akikről nem áruljuk el, hogy pontosan mikor és milyen szándékkal lépnek színpadra, de felbukkanásuk senkit ne érjen azért váratlanul. Végül pedig nem ejtettünk még szót arról a kopasz fiatalemberről sem, aki az Ilyen a boksz című szám közepén jelent meg a színpadon egy rövid performansz erejéig, amely azonban a tagok és a biztonságiak reakcióját látva lehet, hogy csak improvizáció volt, mindenesetre a közönség rendkívül jól fogadta.

Ez a sok vendég azt eredményezte, hogy a koncert végére kisebb tömeg verődött össze a színpadon a meghajlásra, de ez az LGT zenéjét ismerve annyira nem meglepetés, hiszen a dalok jó részét nem az alap (gitár, billentyű, basszusgitár, dob) felállásra írták, viszont így a komplexebb hangszerelésű dalok is megállnak a lábukon a színpadon.

Ennyien voltak kíváncsiak a zenekarra Marosvásárhelyen

Három órán keresztül lekötni a közönség figyelmét senkinek sem könnyű, még olyan masszív dalparkkal rendelkező zenekarnak sem, mint az LGT, amely több blokkba darabolta szét a műsort. A lendületes kezdés után szabályos progresszív rock betét következett, melynek csúcspontja az És jött a doktor... volt, melyből valóságos rock-szvitet varázsoltak Presserék, és amelyben még Ravel Boleró-ja is felcsendült.

Egyébként is, végig jellemző volt a koncertre, hogy a zenészek elég szabadon bántak a dalokkal, nagy teret engedve az improvizációnak, sokszor teljesen újraértelmezve a jó harmincéves dalokat. Az felmerülhet kérdésként, hogy szükséges-e így bizonyítaniuk Presseréknek, hogy még mindig nagyszerű zenészek - ezt ugyanis soha nem volt szokás megkérdőjelezni, nem véletlenül szerette volna annak idején az EMI session zenésznek szerződtetni őket. Mindenesetre a tagok tisztában vannak azzal is, hogy a közönség egy része türelmetlenül a slágereket akarja majd hallani, ezért a koncert második felében már kevesebb a "variálás", jönnek egymás után a slágerek, és ha csak megközelítőleg olyan jó hangulatban lesz a zenekar, mint a főpróbán volt, akkor emlékezetes lesz a koncert sokak számára. Ebből is következik, hogy a koncert talán legerősebb része ez a slágerekkel teli, sok fúvóssal megtámogatott soul-rockos blokk volt.

Ami érdekes lehet még, hogy elhangzott két újabb dal is, mely talán a közönség nagyobb részének ismeretlen lesz, de gond nélkül belesimultak a műsorba. Arra sem árt felkészülni, hogy a közönségnek is komoly szerep jut majd az este során. Így volt ez Marosvásárhelyen is, de a főpróbára összesereglett tömeg is kivette a részét az előadásból, vélhetően ma este ez még hangsúlyosabb lesz. Az óhatatlan próbajelleg ellenére is igazi koncerthangulat volt már a főpróbán, ezért jó okunk van feltételezni, hogy "élesben", még nagyobb közönség előtt olyan show lesz majd a színpadon, melyhez hasonlót itthon csak nagyon ritkán lehet alkalmunk látni. És abból ítélve, hogy a zenekar mennyire látható örömmel játszott, meglepődnénk, ha - ellentétben az Illés fellépésével - ez is búcsúkoncert lenne.

Dömötör Endre - Inkei Bence