Meglepetést hozhat a rapperek csatája

A héten jól beharangozott küzdelem indul meg a Billboard eladási listájának első helyéért 50 Cent és Kanye West között. Előbbi már tagadja, hogy visszavonulna, ha West lemeze jobban fogyna, és lehet, hogy már sejt valamit, mert új albuma nem akkora durranás, mint az első kettő volt. West viszont most jó eséllyel állíthatja maga mellé a nagyközönséget is, miután a sajtót már korábban zsebre vágta. Rajtuk kívül albummal jelentkezik még a Pixies-korszakát felelevenítő Frank Black, a kínosan kiszámított Hot Hot Heat és az erőtől kicsattanó Go! Team. Lemezajánló.

50 Cent: Curtis

Várakozások: A Curtis Jacksonként született rapper történetét mindenki ismeri a drogdílerkedéssel és a kilenc golyóval együtt, azt viszont kevesebben tudják, hogy az eladott lemezmilliók mellett is számos más bevételi forrása van Fiddynek. A G-Unit nevű cége ugyanis nem csak lemezkiadóként funkcionál, hanem inkább cégbirodalomnak nevezhető: edzőcipőt, videojátékot, ruhakollekciót, energiaitalt is piacra dobott már, továbbá a csengőhangbizniszben is szép eredményeket mutatott fel. Ismert továbbá a rapper filmes aktivitása is, sőt, már saját óvszert is a piacra dobott. Maga 50 Cent úgy nyilatkozott, hogy kifejezetten kudarcként élné meg, ha nem sikerülne felkerülni a Forbes híres négyszázas listájára, mely a négyszáz leggazdagabb amerikait rangsorolja. Mindezekből is látszik, hogy bár ugyan 50 főállásban rapper, a lemezeladás az inkább csak egy a sok pillér közül, melyen birodalma alapul. Lehet, hogy Jay-Z-vel, Kanye Westtel vagy éppen Eminemmel összehasonlítva nem olyan tehetséges előadó, de az eladási adatok eddig jobbára őt igazolták. A sikerben persze a jól megválasztott segítőtársaknak, vagyis Dr. Dre-nek és Eminemnek is fontos szerep jutott, de már kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy 50 távolról sem mások által mozgatott marionettfigura, hanem a saját jogán került a keleti parti hip-hop legnagyobb sztárjai közé. Ügyesen használta fel saját személyiségét is: a szülők nélkül, Queensben felnövő, crack-terítésből élő srác tényleg megjárta azokat a mélységeket, amelyekről más rapperek csak szövegelnek. Első lemeze, a Get Rich or Die Tryin' megjelenése (vagyis 2003 február) óta 50 Cent egyrészt producerként egyengette mások pályáját, másrészt újabb és újabb balhékba, konfliktusokba keveredett, és azt már régóta tudjuk, hogy az ilyenfajta publicitásnál semmi sem fizetődik ki jobban. Második lemeze, a két éve megjelent The Massacre csak Amerikában 5 millió példányban kelt el, volt rajta egy rakás sláger, ugyanakkor már a média annyira nem lelkesedett az albumért, és az év raplemeze a legtöbb újság és díj szerint is Kanye West: Late Registration-je lett. Igaz, Fiddy közben már a harmadik leggazdagabb rapper lett idénre Jay-Z és Diddy mögött, márpedig őt ismerve ez sokkal inkább kielégíti őt, sem mint a szaklapok dicsérete. Az új lemez megjelenése előtt aztán igazi szópárbajt vívott Kanye Westtel, aki ugyanazon a héten jelenteti meg az albumát, és elhamarkodottan még azt is kijelentette, hogy ha West lemezéből többet adnak el az első héten, mint az övéből, akkor ő visszavonul. Később aztán visszakozott - lehet, hogy ő már sejt valamit?

Eredmény: Az elmúlt hónapok történései némiképp megindokolják, hogy 50 Cent kicsit óvatosabbá vált. A Curtis megjelenési ideje, címe szinte hetente változott, Fiddy gyakorlatilag össze-vissza tologatta, és ez főként a beharangozó kislemezek (Straight To The Bank, Amusement Park) gyenge slágerlistás szereplésének tudható be. Aztán az I Get Money és a Timbalandot, valamint Justin Timberlake-et is csatasorba állító, futurisztikus AYO Technology valamelyest kiköszörülték a csorbát, de ez nem is csoda, lévén mindkettő karakteresebb és jobb szám, mint az első kettő, melyektől érthetetlen, mit is várt 50 Cent, főként, hogy volt a tarsolyában más is. A lemez egyébként a műfajban megszokott sztárparádét vonultatja fel, a már említetteken kívül Akon és Mary J. Blige is feltűnnek például, ráadásul mindketten olyan szinten játszanak főszerepet a dalukban, hogy óhatatlanul is felmerül a kérdés, mi köze van egyáltalán ezekhez a számokhoz Fiddynek? Segédkezik továbbá sok producer, így Dr. Dre és Eminem is, de ettől még lehet az az érzése a hallgatónak, hogy a legtöbb szám ugyanolyan. 50 Cent pontosan tudja, mi kell a sikerhez, mégis, az utóbbi idők bizonytalankodásai valamit elárulnak arról, hogy a rapper mintha tanácstalan lenne. Az nem kérdés, hogy ez a lemez is milliós példányszámban fog majd fogyni, de ez főleg a korábbi sikerek utóhatásának lesz köszönhető, mert ami itt tényleg jó, az általában a közreműködők dicsérete (lásd Timbaland), és Fiddynek ennél jobban oda kéne tennie magát ahhoz, hogy közönsége továbbra higgyen az ő zsenialitásában.

Kiknek ajánlható: Akik újabb In Da Club-ot vagy Candy Shop-ot várnak, azok talán csalódni fognak, viszont a még mindig szépszámú táborát kielégítheti ezzel 50, ám hogy lesznek-e új rajongók, azt már nehezebb elképzelni.

Olyan, mint: 50 Cent maga. Vagyis profi a végtelenségig, de ennél sokkal több jót nehéz mondani róla.

(IB)