A nagy visszatérők új lemezei

Régóta pihenő, eltűntnek hitt vagy már-már elfeledett előadók tértek vissza a héten új albumokkal: jó, Bruce Springsteen az utóbbi időben megint aktív, és ezt egy korrekt lemezzel bizonyítja is. Annie Lennoxról viszont már rég hallottunk, ő lemezén a tömegpusztításról énekel (na jó, nem csak arról), viszont a rá jellemző érzelmi töltettel. Katie Melua elvarrja a szálakat mentorával az új lemezén, míg Pete Doherty a Babyshambles albumával mond igent az életre. Edwyn Collins egy majdnem végzetes agyvérzésből menekült meg, a Dashboard Confessional pedig az alapokhoz tér vissza. Lemezajánló.

Dashboard Confessional: The Shade Of Poison Trees

Várakozások: A floridai Further Seems Forever zenekarból a Dashboard Confessional néven futó szólóprojectjével kiemelkedő Chris Carrabba lett a mai értelemben vett emo zene első igazi sztárja. Zömében akusztikus hangzású, a hagyományos rockstruktúrákat mégis követő dalaival, és kamaszos nézőpontból írott, spleenes dalszövegeivel alapozta meg ezt a zenitjén már lassan túlhaladó, de még mindig rettentően népszerű szubkultúrát. Lemezei egyre nagyobb példányszámban elkelve már az albumlisták élcsoportjáig jutottak, és Carrabba pályája egészen a 2006-os, Dusk and Summer című albumig felfelé ívelt, ezt a komolyabb, érettebb lemezt már nem vette olyan simán a zömmel tinédzserekből álló közönség.

Eredmény: Így Carrabba és a Dashboard Confessional ötödik nagylemezén gyakorlatilag visszatért az alapokhoz, a három perc átlaghosszúságú dalokhoz és a tinédzser világfájdalmat megéneklő, akusztikus-gitáros, 'emo singer-songwriter' figurájához, és talán ez is áll neki a legjobban Ráadásul a The Shade of Poison Trees, minden modorosságával és Carrabba állandóan és több sebből vérző szívével együtt is hitelesnek és megéltnek hangzik, nem pedig egy felvett póznak, mint pályatársai többségénél.

Kiknek ajánlható: Aki kíváncsi egy örök kamaszlétben bennragadt harmincas lelki problémáira.

Olyan, mint: Az emo Jeff Buckley-ja.

(SZSZCS)