Nem hibázik a Hives, megfagyott Róisín Murphy

Hiába lógott együtt R&B-producerekkel, és próbálkozott más stílusokkal a Hives, a svédek nem tudnak nem olyanok lenni, mint saját maguk. Róisín Murphy elektropop-dívaként születik újjá Alison Goldfrapp nyomdokain, míg a stadionrocker Stereophonics, a techno-túlélő Underworld és az emo-úttörő Jimmy Eat World hozza a formáját. És feltűnik a lemezajánlóban egy potenciális sztár is, Jack Penate személyében. Az új Bëlga-lemezrol szóló ajánló itt olvasható.

The Hives: The Black And White Album

Várakozások: Az évezred elejének új rockforradalmával világszerte az élvonalba emelkedő Hives egy svéd kisvárosból, Fagerstából indult 1993-ban, és sokáig csak egy volt a hiperaktív svéd rockszcéna rengeteg zajos zenekara közül. Második albuma, a 2000-es Veni Vidi Vicious volt az, amely aztán, ha nem is azonnal, de befuttatta a zenekart, köszönhetően a hatvanas évek garázsrockját és a hetvenes évek klasszikus punk rockját felidéző, fülbemászó dalaiknak, gyilkosan egyszerű és tökéletes gitárriffjeiknek, hálásan üvölthető refrénjeiknek, és szórakoztató színpadi show-juknak. A frontember, Howlin' Pelle Almqvist Mick Jaggert idéző figurája mellett a zenekar tagja még Nicholaus Arson, Chris Dangerous, Dr. Matt Destruction és Vigilante Carlström, és a legkeresettebb koncertzenekarok közé emelkedtek, és hogy miért, azt magunk is megtapasztalhattuk a Szigeten idén és két éve is. Legutóbbi lemezük, a 2004-es Tyrannosaurus Hives volt (rajta a kislemezsiker Walk Idiot Walk), melyet már nem fogadott olyan egyöntetű lelkesedéssel a világ, mint a Veni Vidi Vicious-t, ennek ellenére a Hives helye már nem forgott veszélyben korunk sztárzenekarai között. Már hosszabb ideje érkeztek hírek az új Hives-lemezről, amely azonban jó másfél évvel később jelent meg az előzetes becsléshez képest.

Eredmény: A Hives mintha már a kezdet kezdetén megérezte volna, hogy nemsokára eljön az a világ, amikor már nem a lemezeladásokra érdemes koncentrálni, hanem sokkal inkább a koncertezésre ráfeküdni. Legalábbis a mindig elegáns, fekete-fehér egyenöltönybe bújtatott svédek nem igazán szakadtak meg soha a stúdióban: mindjárt a nemzetközi áttörést hozó 2002-es lemezük, a Your Favourite New Band valójában a két korábbi album legsikeresebb dalaiból lett összeállítva, így gyakorlatilag a Veni Vidi Vicious óta csak a Tyrannosaurus Hives volt új album, ennek ellenére is sikerült az élvonalban maradni. "Zeneileg talán mondhatjuk, hogy sokrétűbb lesz, legalábbis sok különböző hatás ér bennünket, de a lényeg továbbra is a jó, egyszerű rockdalokon marad" - mondta Howlin' Pelle Almqvist az [origo]-nak augusztusban, és ezzel nagyjából sikerült is jól megfognia a lemez lényegét. Továbbra is túlsúlyban vannak a lehetetlenül egyszerű riffek, a koncerteken elsőre megjegyezhető refrének, Almqvist sikolyai és persze a Hives esetében elmaradhatatlan mítoszgyártás, amely az esetükben körülbelül kimerül annyiban, hogy "helló, mi vagyunk a Hives, a legjobb rockbanda a világon". Ezeken kívül azért van egy-két kísérletibbnek tűnő dal is, melyek főként az R&B világából átránduló, de a rockzenében nem idegenül mozgó Pharrell Williams producerrel felvett számok közül kerültek ki. A néhány szokatlanabb dal sem zökkenti ki a zenekart a saját nyaktörő tempójából, és könnyedén megragadnak az olyan számok az ember fejében, mint a Tick Tick Boom, a Try It Again, a Hey Little World, az It Won't Be Long vagy a You Dress Up For Armageddon, nem is beszélve a frenetikus és a Szigeten is játszott Bigger Hole To Fill-ről. Ha annak tekintjük a Hivest, ami - egy magát soha egy pillanatig komolyan nem vevő, parodisztikus rockzenekarnak -, akkor a maga műfajában tényleg ők a legjobbak a világon. És egy-két kevésbé sikerült pillanatot leszámítva ez a lemezük kimondottan jó is.

Kiknek ajánlható: Mindenkinek, aki szórakoztató, dallamos és könnyen emészthető rockzenére szeretne ébredni.

Olyan, mint: A Hives sikerrel szabja saját képére a különféle stílusokat, és nem tud nem olyan lenni, mint saját maga.

(IB)