The Black Lips: Good Bad Not Evil
Várakozások: Az atlantai garázsrock zenekar 2000-ben alakult, de csak tavaly lett felkapott a neve Amerikában, a világ többi része pedig már idén, a Good Bad Not Evil lemezzel ismerte meg a nevét. Az együttesnek ez már az ötödik stúdióalbuma, ezt megelőzően a négy korábbi lemez mellé egy tag tragikus halála is társult: a gitáros Ben Eberbaugh 2002-ben autóbaleset áldozata lett, de a zenekar végül is folytatta nélküle is. És milyen jól tette: a Black Lips - elsősorban megalkuvást nem ismerő munkaetikája és féktelen koncertjei miatt - egyre komolyabb hírnévre tett szert az Államokban, de eddigi lemezei még csak kultstátusig repítették a bandát. Idén ősszel jelent meg a Good Bad Not Evil a szaksajtó lelkesedése közepette, és ez máris tévéshow-kban való fellépést hozott a Black Lipsnek, sőt, egy filmszerepet is: egy jövőre mozikba kerülő alkotásban a tagok egy fiktív zenekart fognak majd megszemélyesíteni.
Eredmény: A Black Lips egy látszólag már nem divatos műfaj, a hatvanas években gyökerező garázsrock feltámasztásával önmagában még nem érdemelne figyelmet, ám az, hogy évekkel a nagy garázsrock-revival után képes volt áttörni, már jelzi, hogy nem konjunktúralovagokról van szó. Utólag a Black Lips már nyilván hálás azért, hogy a 2001-2002 környékén arató garázsrock reneszánsz idején a zenekar kimaradt a szórásból, viszont ellentétben a műfaj olyan kérészéletű sztárjaival, mint a Mooney Suzuki vagy a Von Bondies, a Lips szép lassan "saját jogán" emelkedett a független színtér sztárjai közé. És ez a lemezt hallva teljesen érthető: a korai Kinkst vagy a Yardbirdst, és persze a Nuggets válogatás halhatatlan garázszenekarait idéző dalok az év egyik legjobb alternatív rocklemezét eredményezi. Az olyan ellenállhatatlanul pörgős rockslágerektől kezdve, mint az O Katrina vagy a Bad Kids a vicces Navajo-ig vagy a country-paródiának ható How Do You Tell a Child That Someone Has Died-ig energikus, jól sikerült és gyorsan ható dalok követik egymást, melyek nagyszerűen ötvözik a hatvanas évek felszabadult dallamosságát napjaink jobbféle indie rockzenéjével. Remélhetőleg a sikerek dacára legközelebb is hasonlóan csúcsformában és kicsattanó erővel lépnek majd a stúdióba.
Kiknek ajánlható: A két-három perces dallamos és direkt rockdalok kedvelőinek.
Olyan, mint: Használjuk a zenekar stílusmeghatározását - a hippi és a punk találkozására utalva "flower-punknak" nevezte el a zenéjét.
(IB)