Lee Scratch Perry: "Hiszek mindenben, ami fehér"

Lee Scratch Perryt voltaképpen lehetetlen megközelíteni. Ha valakinek mégis megadatik, meglepően tapasztalhatja, hogy az "Upsetter" - zűrös hírnevével ellentétben - maga a megtestesült nyugalom és béke. Egy röpke tízperces beszélgetés Perryvel elsőre talán összefüggéstelennek és bosszantóan kevésnek tűnhet, és az olvasónak az is megfordulhat a fejében, hogy a zenészlegenda korábban is búcsút inthetett volna az alkoholnak és a fűnek. Perry rejtvényekben beszél, de allegorikus mondatai mögött kirajzolódhatnak még a fel nem tett kérdésekre adott válaszok is. 

És Jézus hogy jön a képbe?
- Jézus a lábamon keresztül jön, hogy ne fázzak. Azt mondja, bejövök a lábadba, hogy ne legyen hideg a fejedben.

Ön hisz Jézusban, tehát keresztény?
- Én hiszek mindenben, ami fehér, mert a fehér a tisztaság. Hiszek a jégben és hiszek a hóban, az Északi-sarkban, és hiszek a Déli-sarkban, hiszek a nyugati szélben és hiszek a keleti szélben, és hiszek a láthatatlan szellemben.

De hol marad a fekete?
- Hát, elmondhatnék egy kis történetet. Én szívből szeretem a feketét. De az se jó, ha csak a feketére gondolunk, és hogy milyen jó a fekete, és elfelejtjük a másik oldalt. (Felhúzza a kabátja ujját, és a csuklójára mutat) Ez itt a bőr, alatta meg az epidermisz, amikor lehúzod a bőrt, az epidermisz alatta már nem fekete.

Hanem rózsaszín.
- Így van. Tehát azelőtt volt a fekete, a fekete előtt meg valami más, vagyis a fekete az csak egy maszk, ami eltakar.

Ön azt is mondta, hogy Isten fekete.
- Én? Igen, mert az árnyékom azt mutatja. És minden ember árnyéka fekete. Isten maga is fekete, de előtte meg rózsaszín volt, és fehér is. Rózsaszín pedig azért volt, mert a vér is rózsaszínes, ez Isten köntöse vagy József köntöse vagy akárkié. Ez meg a feketék köntöse, amit egyesek fekete mágiára használnak fel. De én benézek a színek mögé, és megnézem, mit látok, és látom, hogy ott van maga a szellem, és látom, hogy fehér. És aztán elmegyek a fekete embereimhez, és a fekete embereim nem fogadnak jól, és akkor elmegyek a fehér emberekhez, akik jól fogadnak. Azokat kell szeretnem, akik engem szeretnek. Ezt mondja a szellem. A zene arc nélküli szelleme. A zene arcát sose láttam.

Hát a zene szellemét?
- A zenét hallom, ahogy beszél, és azt mondja, hogy Kahuna.

Kahuna?
- Ka-huna.

Az micsoda?
- Kaaahuuuuu... Kahu az üvöltő villám. Sose láttam még az arcát. Csak hallom, ahogy üvölt. Hallom, ahogy beszél. Innen belülről beszél.

Nem kíván visszatérni Jamaicába, esetleg újraéleszteni legendás stúdióját, a Black Arkot?
- Ha visszatérek a feketéhez, akkor nem fogadnak jól, és ha elmegyek a fehérhez, akkor jól fogadnak, akkor minek menjek vissza a feketéhez?

Hogy átalakítsa fehérré, talán?
- Nem, arra nincs szükségem. Ha már egyszer hátat fordítottak nekem, nincs többé szükségem rájuk.