Így is el lehet adni a lelkünket

Amióta van popzene és tévéreklám, a kettő útjai gyakran találkoznak. Most arra kerestük meg a legjobb példákat, amikor nem a reklámhoz veszik kölcsön a zenét, hanem az előadó nagyon is tudja, hogy melyik brand fogja felhasználni a szerzeményét. És még olyan is van, hogy ezzel senki nem jár rosszul: se a cég, se az előadó, se pedig a közönség.

A Nike Original Run sorozata mindenképpen egyedülálló kezdeményezés, viszont szigorú értelemben véve nem is minősíthetők ezek a felvételek reklámnak, hiszen háromnegyed órás mixeket a lehető legritkább esetben hallhatnak a gyanútlan rádióhallgatók. Született az elmúlt egy-két évben viszont pár direkt reklámnak szánt dal is, melyeket nem csak úgy elkértek egy kész lemezről, hanem kifejezetten hirdetéshez íródtak, ráadásul nem is akárkik jegyzik őket. Az új évezred vélhetően leghíresebb jingle-jét (avagy direkt reklám céljára írott zenét) Justin Timberlake jegyzi a McDonald's részére írt I'm Lovin' It-tel, ám ez a 2003-as szám tökéletesen passzolt a Timberlake által képviselt mainstream popba, és mivel személyében amúgy sem az alkotói függetlenség jelképét szokás tisztelni, igazán meglepő nem volt ebben a húzásban. Nézzük ezért a frissebb és érdekesebb példákat.

Jack White: Love Is The Truth

A White Stripes dalszerző-gitáros-énekese 2005 végén jelentette be, hogy egy szám erejéig behódolt a Coca-Colának, saját bevallása szerint azért, hogy a szerelem üzenetét terjessze a világban: "Felajánlottak nekem egy olyan lehetőséget, ami érdekelt engem mint dalszerzőt. Semmiképpen sem szeretném, ha egy olyan dalomat használnák fel egy hirdetésben, amit már korábban megírtam. Ez talán furcsának tűnik. De hogy írjak valami különlegeset a szerelem témájában, ráadásul ami olyan formában juthat el a világba, amelyre korábban nem volt lehetőségem. Írtam egy dalt tehát, méghozzá nagyon gyorsan, és egy érdekes reklámot csináltak belőle."

A Love Is The Truth című dalra épülő reklám 2006 áprilisában volt először látható, majd utána sem lehetett lépten-nyomon beléütközni, mert az üdítőital-óriás ismeretlen okból nem kapcsolt komolyabb kampányt a hirdetéshez. Ez nem is baj, hiszen így nem egy agyonjátszott, unalmas reklámról van szó, ami kár is lenne érte, hiszen a What Goes Around Comes Around című kisfilm egy rendkívül ötletes reklám lett, méghozzá olyan, mintha Michel Gondry rendezte volna (a francia rendező a The Hardest Button To Button című White Stripes-klipben használta korábban ezt a megoldást, de ezt a filmet nem ő rendezte). A dal is tipikus White-szerzemény, eltekintve a fúvósoktól, és tekintve, hogy egy olyan ember szerzeményéről van szó, aki korábban ellenállt más szerzeményeire vonatkozó milliós ajánlatoknak is, talán el lehet hinni, hogy tényleg inspirálta a feladat.

Kanye West, KRS-One, Nas & Rakim: Classic (Better Than I've Ever Been)

A Nike Air Force 1 cipők először 1982-ben jelentek meg a kosárpályákon, és ezek voltak az első olyan lábbelik, melyek a sportszergyártó cég híres air-technológiáját használták. A cipő 25. születésnapját sajátos kampánnyal ünnepelte a Nike, és tavaly februárban három ünnepelt rappert kért fel, hogy egy exkluzív dallal köszöntsék fel az Air Force 1-t. Kezdetben sokan azt hitték, hogy Kanye West saját kislemezéről van szó, mely az új albumot harangozza be, de hamar kiderült, hogy itt másról van szó. Kanye csak negyven másodpercet kap, hiszen mellette a hiphop több nagyágyúja is szóhoz jut, az alapokért a régi motoros, DJ Premier felel, míg a producer nem más, mint Rick Rubin.

Ennek megfelelően a szám is elüt a mai kommersz hiphoptól, és van egy elég erős oldschool hatása, melyet értékelt a szakma is, hiszen a Classic (Better Than I've Ever Been) lett a Grammy-díj történetének első olyan, céghez kapcsolódó dala, amely jelölést kapott a díjra (mindjárt kettőt is). Mivel a Run-DMC és az Adidas együttműködése óta a sportszergyártók és a rapperek szimbiózisa nem ritka dolog, itt már csak kevesen háborodtak fel, amikor meghallották például Nast, amint az Air Force dicsőségét zengi.

Devo: Watch Us Work It

Az amerikai új hullám egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású zenekara, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján népszerű Devo az utolsó stúdióalbumát 1990-ben készítette, azóta jobbára csak turnékon és amerikai fesztiválokon találkozhattunk a névvel. A két testvérpár alkotta együttes frontembere, Mark Mothersbaugh saját céget alapított, mely elsősorban reklámzenéket szállított, míg ő maga sikeres filmzeneszerző lett (leginkább talán a Rugrats, avagy Fecsegő tipegők rajzfilmsorozatból lehet ismerős a zenéje).

Mothersbaugh és a zenekar főideológusának tartott basszusgitáros, Gerald Casale (ő kliprendezőként is dolgozik manapság) ezúttal gyakorlatilag besegített egy baráti reklámügynökségnek, 17 év után az első új felvételt bocsátotta a rendelkezésükre, mely a Dell cég laptopjait reklámozta. A Watch Us Work It című dalhoz készült reklámfilm és videó nagyban merít a Devo iskolateremtő videoklipjeinek képi világából, és a felkapott svéd kliprendező, Jonas Akerlund rendezte. A futurisztikus, robotszerű nők serénykedése és a korai Devo-hangzás pedig elérte, hogy tavaly nyáron a Rolling Stone minden idők legjobb "selloutjai" közé sorolta a reklámot.

Stephin Merritt: The Wheels On The Car

A Magnetic Fields vezetőjeként két évtized alatt kultdalnokká váló Stephin Merritt mindig is a független szférához tartozott, éppen ezért rajongóinak egy része mindig is igazi független ikonként tekintett rá. Ők kénytelenek voltak nagyot csalódni, amikor szeptemberben Merritt ismerős baritonját hallották meg a tévében, amint egy Volvo-hirdetésben énekli a Wheels On The Bus című réges-régi dalocska új verzióját.

A nálunk is látható reklám után újabb következett, hiszen Merritt egy vadonatúj dalt is írt a Volvo megbízásából I'm In A Lonely Way címmel - a svéd autócég egy direkt morózus és szomorkás számot rendelt, ennél pedig kevés alkalmasabb jelentkezőt találhattak volna, mint Merrittet. Az új dalt le lehet tölteni az iTunesról, Merritt pedig állítólag cserébe kapott egy Volvót, amire szüksége is lesz, mert a keleti partról Los Angelesbe költözött. (A Magnetic Fields új lemeze egyébként éppen a múlt héten jelent meg.)