Ringo Starr harminc évet utazik vissza

A hetvenhez ijesztően közel járó Beatles-dobos, Ringo Starr egy nosztalgikus és szimpatikus lemezzel nyitja meg az év első lemezajánlóját, az Eleven Holdból ismerős Zselenszky Tamás pinceszínházakban búslakodik, széppé varázsolja a disszonanciát a Magnetic Fields, míg a bombasztikus, nagyívű hangzással sem teljesen meggyőző a szimpatikus British Sea Power. Idény eleji lemezajánló.

Ringo Starr: Liverpool 8

Várakozások: Az idén már hatvannyolc éves ex-Beatle talán nincs - és többé-kevésbé érthető okokból nem is volt soha - annyira reflektorfényben, mint volt zenésztársa, a két évvel fiatalabb, nemrégiben szintén új nagylemezzel jelentkező Paul McCartney, de a Richard Starkey néven anyakönyvezett dobos, kollégájához hasonlóan szintén figyelemre méltó, bár kisebb döccenőkkel tarkított szólókarriert tudhat maga mögött. Igaz, a képhez hozzátartozik, hogy Ringo a Beatlesben nem dalszerzői kvalitásai okán volt elsősorban meghatározó; mindösszesen két - máskülönben kitűnő - dal fűződik a nevéhez, a Don't Pass Me By a Fehér Albumról és az Octopus's Garden az Abbey Road-ról, ezenkívül még alig egy féltucat másik szerzemény társírójaként működött közre, ráadásul erősen korlátozott hangterjedelme miatt ő volt a legkevesebbet éneklő Beatle. Ugyanakkor - iskolateremtő dobmunkája mellett - tagadhatatlan humora és elragadó sármja biztosították, hogy igazi közönségkedvenccé váljon, korai szólómunkái (főként az 1973-as Ringo és az egy évvel későbbi Goodnight Vienna) pedig mind az eladásokat és a listás helyezéseket, mind pedig a kritikai fogadtatást tekintve állják a versenyt a többi Beatles-tag ekkoriban készült lemezeivel.

Eredmény: Érdekes tény, hogy a Liverpool 8 több mint harminc év után az első Starr-szólóalbum, amely az EMI kiadónál jelenik meg, mindeközben pedig Paul McCartney több évtizedes együttműködés után tavaly bontott szerződést ugyanezzel a multicéggel, és tavalyi lemeze már a Starbucks gondozásában látott napvilágot. Összefüggéseket keresni persze felesleges, mindazonáltal az alma mater kebelébe való visszatérés egy afféle comeback-lemez lehetőségét vetíti előre, ami többé-kevésbé így is van, hisz a zenész talán már a hetvenes évek közepe óta nem volt ilyen jó formában, jóllehet azt fontos leszögezni, hogy Ringo igazából soha nem tűnt el, az ezredforduló óta ez a harmadik nagylemeze szólókarrierjét tekintve pedig a tizennegyedik a sorban. A régi segítőtárs Mark Hudson közreműködésével elkezdett, majd szakmai és személyes ellentétek okán végül mégis az Eurythmicsből is ismerős Dave Stewarttal formába öntött Liverpool 8 pedig szimpatikusan nosztalgikus - de nem feltétlenül merengősen középtempós - munka, hetvenes éveket idéző modorban, változatos hangszereléssel, jó néhány ragyogó dallal és Ringo esetlen,de szeretniv aló énekhangjával. A nosztalgikusság mellett pedig néhol kimondottan friss a lemez, a lendületes szoft-rock For Love akár még a Maroon 5 repertoárjába is beférne, és a remek vokálokkal megspékelt If It's Love That You Want ELO-idézése is megfelel a korszellemnek.

Kiknek ajánlható: Azoknak, akik szerint Ringo Starr volt a legmenőbb srác a Beatlesben.

Olyan, mint: Liverpool jó három évtizeddel ezelőtt.

(SZSZCS)