Csatlakozzunk a Feeling zenekarhoz - heti lemezajánló

Mindössze két évet kellett várni a soft-rockban utazó The Feeling zenekar visszatérésére. A második korongjuk erőteljes, magával ragadó power-pop dalok gyűjteménye lett. Az angol zenekar mellett szintén a napokban jelentette meg régóta várt albumát Dolly Parton, aki már tíz éve nem készített tradicionális country lemezt. Az alábbiakban egy tehetséges readingi fiatal lány új lemezéről is írunk, aki bár nem tud úszni, énekelni annál inkább. Erre a hétre is jutott két indie zenekar: a szintén roppant fiatal I Was A Cub Scout és a szintén readingi Pete And The Pirates.

Pete And The Pirates: Little Death

Várakozások: A Readingből származó Pete And The Pirates története lényeges vonásait tekintve semmiben sem különbözik a több száz másik, mostanság (mondjuk az elmúlt három-négy évben) feltűnt, fiatalokból álló, gitárokkal popdalokat ontó hasonszőrű formáció történetétől. Esetleg azt emelhetjük ki velük kapcsolatban, hogy a nagymúltú fesztiválokkal büszkélkedő városból olyan nagy számban nem tűntek ki rockzenekarok, a legutóbbi, komolyabb ismertséget szerző együttes a Cooper Temple Clause volt, tehát igazán megérett az idő egy újabb readingi sikersztorira. A Pete And The Pirates a szokásos köröket (haverok - köztük egy testvérpár - zenekart alapítanak, sokat ökörködnek, egyre jobb koncerteket adnak, kislemezeket, EP-ket adnak ki, rátalálnak a saját kis világukra) a megszokottnál lassabban futotta le, ám az öttagú társaság - ének, két gitár, ritmusszekció - még így is bőven a fiatalok mezőnyébe tartozik. A biztos célba érésen túl a lassított haladás másik oka az volt, hogy a fő Pete (Tommy Sanders énekes) 2006-ban egy másik, tényleg csak hobbinak szánt projektjével már jelentkezett egy debütálással, a Tap Tap névre keresztelt formáció első lemeze (Lanzafame) azonban váratlanul hangosat szólt az akkoriban már nagyon szerteágazó blogkultúra csatornáin. Tommy azonban másik együttesével szeretett volna befutni, így inkább arra összpontosított: 2006-ban egy hétszámos figyelemreméltó EP-t a Kalózokkal is kiadott. A Pete And The Pirates néhány fülbemászó, az átlagnál jobb, egyénibb dallal tavaly végképp letette névjegyét, így első igazi nagylemezét relatív várakozás előzte meg.

Eredmény: A Little Death simán kitűnik a túltelített brit gitárzenei mezőnyből, és ez mindennél többet mond érdemeiről. Persze nem szabad semmiféle újszerűséget, eget rengető eredetiséget várni, de aki kicsit is képben az egyen-posztpunkos, poszt-Libertines-es, poszt-diszkópunkos mezőnnyel kapcsolatban ilyet már aligha tenne. A Pete And The Pirates az angol sármmal és romlatlan romantikával hódító, a fősodortól szélre eső, ízig-vérig független formációk kategóriájába sorolható. Karizmatikus együttes, melynek tempóváltogató, pulzáló, nem egyszer tapsritmussal megtámogatott dalai slágeresek, középpontban fülbemászó refrénekkel, gyakran együtténeklős kórusokkal. Az ügyes hangszerelési megoldásokról és a dallamokról eszünkbe juthat a Mystery Jets, vagy akár az Arcade Fire érzelmessége, de kihallik egy csipetnyi a Futureheads feszességéből, a Bees barkácspszichedéliájából, vagy a jó memóriával rendelkezőknek akár a Hefner szívvel teli dalai is eszükbe juthatnak. Túlpolírozottságtól menetes, sokkal inkább lo-fi cucc, mely hallhatóan a zenészek számára is inkább szórakozás, mint karriervágy és ettől csak még inkább szimpatikus.

Kinek ajánlható: Akinek soha nem elég a gitárokkal előadott, dallamos, szerethető brit popzenéből.

Olyan, mint: egy csütörtöki nap, még nem a hétvége, de már okozhat egy-két váratlan meglepetést.

(DE)