A britek legújabb csalogánya negyvenéves kanyarral támad

Az Amy Winehouse ártalmatlanabb verzióját kereső brit zeneipari szakemberek elégedetten hátradőlhetnek, hiszen megtalálták a walesi Duffyt, aki egy elegáns, igazi "kékszemű" retro-soul-pop lemezzel teszi le a névjegyét. Nick Cave bajuszos garázsrockban utazik, a Bauhaus pedig észrevétlenül aktualizált gót rockban, de itt van Greg Dulli és Mark Lanegan ragyogó párosa, a Gutter Twins, és itt van a volt Pavement-énekes Stephen Malkmus szokásos agymenése is.

Nick Cave & The Bad Seeds: Dig, Lazarus, Dig!!!

Várakozások: Nick Cave már túl van egy elég mozgalmas fél évszázadon, de egyelőre nem lassít, sőt, az utóbbi években, ha lehet, talán még jobban belehúzott. Az ausztrál független zene keresztapja az ezredforduló óta négy lemezt adott ki a Bad Seeds élén, összehozott két filmzenét, tavaly pedig még arra is futotta az energiájából, hogy Birthday Party fémjelezte daliás idők emlékére újra beszabaduljon a garázsba, gyorsan megtanuljon gitározni és rockoljon egyet a Grinderman nevű alkalmi projekt élén. A komor, élére vasalt, kocsmazenészi eleganciát és a sötéten örvénylő, hideglelős balladákat zabolátlan és bajuszos, zajos garázs-rockra cserélő Cave úgy tűnik örömét lelte ebben a kitérőben, és ennek köszönhetően az új Bad Seeds lemez is többé-kevésbé hasonló szellemben készült.

Eredmény: A Lazarus ennek megfelelően leginkább egy egyenes vonalú rocklemeznek tekinthető, hangos gitárokkal és a hatvanas-hetvenes évekből vett megoldásokkal és utalásokkal, a frontember pedig a már megszokott méltóságteljes és fajsúlyos történetmesélés helyett most majdnem a lemez egészét neurotikusan gesztikuláló, túlfűtött mániákusként kántálja végig. A Doors-os orgonafutamok, Bowie-s énektémák és a Stooges-osan nyers rockandrollok között Cave és segítőtársai csak ritkán húzzák be a féket, de a visszafogottabb darabok is remekül megállják a helyüket. A végtelenített, rémálomszerű monton loop-ba becsavarodott Night of The Lotus Eaters-t végighallgatni ugyan emberpróbáló feladat, de a Jesus of the Moon vagy a Hold on To Yourself klasszikus, hegedűs balladái már jobban csúsznak. Hogy mindez pedig mennyire működik élőben, arról a hazai rajongók is meggyőződhetnek május 26-án, a Petőfi Csarnokban.

Kiknek ajánlható: Akik a zongorás poéta helyett inkább a mikrofonzsinórba tekeredő, feltúrt hajú Nick Cave-et preferálják.

Olyan, mint: Az utóbbi évek talán legnagyobbat ütő Bad Seeds lemeze.

(SZSZCS)