Get Cape. Wear Cape. Fly: Searching for the Hows and Whys
Várakozások: A hosszú, és még viszonylag friss név mögött egy huszonkét éves, essexi srác, Sam Duckworth áll, akit már első EP-je után leszerződtetett egy nagykiadó, és idén már a második nagylemezénél tart, melyet széles hangszerparkkal bíró kísérőzenészei és a veterán producer, Nitin Sawhney segítségével rakott össze. Ugyan a Get Cape Nagy-Britannián kívül még korántsem nevezhető jól bejáratott produkciónak, de a tekintve, hogy a zene nem jellegzetesen brit, és a végeredmény több szálon is kapcsolódik a még mindig jól prosperáló emo vonalhoz, a lemez talán hozhat egy jelentékenyebb, világméretű áttörést is a közeljövőben.
Eredmény: Sam Duckworth-öt tinédzserként egyaránt megtalálta az elektronikus-zene, a második-generációs emo (egyik fő hivatkozási pontja máig a Saves The Day) és az olyan protest-punk előadók, mint Billy Bragg, a saját zenéje pedig ehhez mérten a fentebb sorolt építőkockákból rakódik össze, a végeredmény pedig leginkább egy kissé szürkébb Bright Eyes-ra emlékeztet, de nem nehéz felfedezni a hasonlóságot olyan kurrens alternatív tinibálványokkal, mint mondjuk a lemezen is közreműködő Kate Nash. A lemez egyik nagy erőssége a pazar, csilingelő, finom hangszerelés, finoman elhelyezett fúvósok, vonósok, némi puha, triphop irányba lavírozó elektronika, ugyanakkor a megragadó formához sajnos nem ér fel a tartalom, Duckworth modoros-tinédzseres, emós énekhangja, és még a viszonylagos műfajbeli változatosság mellett is egybefolyó dalok sem szolgálnak túl sok izgalommal, sőt néha kimondottan bosszantóak.
Kiknek ajánlható: Cizellált lelkű, de túl sokat azért nem aggódó kamaszoknak.
Olyan, mint: A Bright Eyes easy-listening verziója.
(SZSZCS)