Kitrákottyügy: ne feszegessük ezt a kérdést

Azt hittük, sikerült a helyére tenni a hét kérdését, hogy kitrákotty vagy kukorá, erre kiderült, hogy az Én elmegyek a vásárba… kezdetű népdal nagy felháborodást keltő változatát az MTA szakemberei nem ismerik. A 2. osztályos ének-zene tankönyv kiadója szerint ne feszegessük a kérdést.

A jelek szerint nem lehet megnyugtatóan lezárni a kitrákotty vs. kukorá ügyet, mert egy megszűnt kiadó elhunyt szerzőinek tollából származó, a tankönyvlistáról lekerülő ének-zene tankönyvben szerepel az Én elmentem… kezdetű népdal azon változata, ami komoly indulatokat gerjesztett az internetezőkben.

Liba mondja: giagó Forrás: Origo

Mint megírtuk, több internetes fórum kommentelői is kikeltek magukból, miután felkerült a Facebookra a tankönyv egyik oldalának fényképe, ahol nem a dal közismert változata szerepel. Sokan úgy vélik, ezzel meghamisítják egy eredeti népdal szövegét, őket – reméljük – sikerült megnyugtatni, miután egy népdalnak több változata is lehet, sőt tulajdonképpen ez a népdalok lényege.

Nekik nincs meg

A cikkünk végén lévő szavazáson olvasóink 89 százaléka voksolt a kitrákottyos verzió éneklése mellett. Ha már a változatoknál tartottunk, megkérdeztük az MTA BTK Zenetudományi Intézetét arról, adatbázisuk szerint összesen hány változata ismeretes a dalocskának. Összesen 16, viszont ami meglepett bennünket: a kukorás tankönyvben szereplő változat nekik nincsen meg. Nem tudják, honnan van, de létező alak lehet, ha szerintük nem is a legszerencsésebb a terjesztésre.

A legismertebb változatot egyébként az erdélyi Boldogasszonyfalván gyűjtötte Vikár Béla 1903-ban, ez került be a régebbi énekkönyvekbe és terjedt el. (Közlései: Bartók-Kodály: Erdélyi Magyarság 1921, „Kityrákotty mese” 11. sz.; Kodály-Vargyas: A magyar népzene, 1952. 199. sz.; Feldolgozásai: Kodály: Székely fonó (1924-1932); Kodály: Magyar népzene II. füzet 7. sz. ének-zongora.) Erről van szó:

A szakemberek szerint érdekes, hogy a gyűjtések közt Dunántúl és Székelyföld szerepel, tehát az ország két vége, ami azt jelenti, középen is meglehetett vagy megvan, csak éppen onnan nincsen gyűjtés. Emiatt azt mondhatjuk – mondták a szakértők -, országosan elterjedt dallamról van szó, aminek az erdélyi változatai szebbek, régiesebbek.

A téma iránt érdeklődőknek érdemes felütniük a Néprajzi Lexikont is.

A kiadó megszűnt

Megtaláltuk! Forrás: Origo

A kiadót és a címet nem ismertük, a harmadik boltban azonban sikerült megtalálni a könyvet: Ének-zene az általános iskola 2. osztálya számára, kiadója a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó Zrt. (az egykori Nemzeti Tankönyvkiadó).

Nagyon érdekelt bennünket, hogy miért éppen ez a dalváltozat került a tankönyvbe, és hogy honnan származik. A kiadó október elsején megszűnt, feladatait azóta az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet látja el.

Tovább feszegetni

Felhívtuk az intézet egyik vezető munkatársát, aki később visszavonta nyilatkozatát. Ennek lényege az volt, hogy szerinte idejét múlt a kérdés, mert a könyv mostantól várhatóan nem kerül bele a tankönyvjegyzékbe (egyébként még ugye kapható), a csekély eladott példányszám miatt. Ez a tanárok visszafogott érdeklődése miatt van így.

Ettől függetlenül továbbra is feszített bennünket, hogy miért került ez az érdekes változat a könyvbe. A munkatárs erre azt válaszolta, a szerzők meghaltak, a szerkesztő nem dolgozik náluk, valamint hozzátette, „nem érdemes tovább feszegetni a kérdést”.

Kérdéseinket elküldtük az Emberi Erőforrások Minisztériumának is. Válaszuk néhány napon belül várható, előzetesen csak annyit mondtak, hogy a témakör valószínűleg az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet hatásköre lehet.

Amíg megérkeznek a válaszok, szavazzanak!