Az eset mégsem tántorított el minden kiadót a terjeszkedéstől, a Könyvmolyképző például bejelentette, hogy átveszi az Ulpius „plázás” boltjait.
A magyar könyvpiacra az a jellemző, hogy a nagy terjesztők kebelezik be a kiadókat. A 90-es években egyszemélyes kiadóként indult Ulpius-ház azonban épp ellentétes utat járt be, azzal, hogy elkezdte kiépíteni saját terjesztői hálózatát. A könyvpiacról szóló decemberi cikkünkben még mi is úgy hivatkoztunk a kiadó bolthálózatára, mint a három nagytól való függetlenedés egyik lehetséges modelljére.
A márciusi csőd alaposan rácáfolt ezekre az elméletekre. Úgy tűnik, hiába a sikerszerzők sora, a kiadó mégsem bírta az agresszív terjeszkedést és a hatalmas példányszámokat. A beomlott Ulpius helye azonban nem marad sokáig üresen, a kiadó boltjaira máris van jelentkező. A piacon támadt foghíjra az online közösségre építő Könyvmolyképző Kiadó igyekszik benyomulni.
Az első boltot már májusban „újranyitják” a Westendben, igaz még a régi berendezéssel. A végső állapotot az olvasóközönséggel együtt szeretnék kialakítani az augusztusi végleges nyitásig, ezzel is hangsúlyozva a bolt közösségi szellemét.
Katona Ildikó, a kiadó vezetője elmondta az Origónak, hogy további három üzlet bérlése folyamatban van, az év végéig pedig összesen 5-7 boltot terveznek átvenni az Ulpiustól.
A kiadóvezetőt arról is kérdeztük: nem fél-e attól, hogy a költséges terjeszkedéssel ők is az Ulpius-ház sorsára jutnak. Katona szerint nem fognak az előd hibáiba esni, mert tudják, hogy mit akarnak, és nem nyújtózkodnak túl a lehetőségeiken. Szerinte Kepetsék sem a bolthálozatba roppantak bele, hanem már a fundamentumon is mutatkoztak a repedések. „A kiadó eltért kezdeti komoly missziójától, és ettől kezdve nem tudták pontosan, hogy merre is tartanak.”
A Könyvmolyképzőt ezzel szemben „konzervatív forradalmi” cégnek tartja Katona. Ez annyit takar, hogy ugyan szeretik az innovációt, de pénzügyi téren mindig ragaszkodnak a stabil, konzervatív tervezéshez. Nem is kívánta latolgatni a távlati lehetőségeket, szerinte a következő pár lépéssel érdemes foglalkozni. Katona szerint ez egy tanulási folyamat lesz a számára. Az Origóhoz eljuttatott közleményükből kiderül, hogy a könyvpiac Dávidjaként tekint a szerveződő projektre, bár nem legyőzni, inkább „szellemesen kikerülni” szeretnék Góliátot.
A fejlődéshez szükséges optimizmus tehát megvan. Az persze csak a következő évek során derül ki, hogy valóban sikerül-e saját utat találniuk az egyre centralizálódó magyar piacon. A magas bérleti díjak, az agresszíven terjeszkedő nagy terjesztők, és a válság óta gyengélkedő könnyvásárlási görbék mellett nem lesz könnyű dolguk.