A Titkainkat, amely a társulat tizenkilencedik produkciója, 2013 októberében mutatták be a Szkénében. Az író-rendező-színész Pintér Béla az akkor épp jubiláló társulattal egy olyan előadást hozott létre, amelyet a 15 év csúcspontjának tekintenek a kritikusok és a nézők egyaránt.
A színikritikusok a Titkainkat a 2013/2014-es évad legjobb új magyar drámája és legjobb előadása díjaival jutalmazták, ez utóbbit korábban csak egyetlen társulat nyerte el a függetlenek közül.
"Az előadás a 80-as évek ügynöktémáját dolgozza fel a Pintértől megszokott humorral, miközben olyan mélységekig hatol, hogy a néző hetekig nem szabadul az emlékétől"
- olvasható a Szkéné Színház mostani közleményében.
A bemutató óta tartó érdeklődés az előadás iránt továbbra sem csökken, az előjegyzési listán még mindig mintegy 1500 név szerepel, pedig csak a Szkénében több mint tizenháromezer néző látta az előadást az elmúlt másfél év alatt.
A produkció sikerét az is bizonyítja, hogy a premier óta számos hazai és nemzetközi fesztiválra meghívták. Felléptek már vele Mariborban, Szabadkán, Berlinben, Frankfurtban, Braunschweigben, Bázelban és Temesváron, valamint szerepeltek a Bécsi Ünnepi Heteken is, ahol álló tapssal jutalmazták őket.
Bár a Titkaink magyarul nyomtatásban még nem olvasható, cseh fordításban már megjelent Pintér Béla önálló drámakötetében, A Sütemények Királynője és a Szutyok című művei mellett. A kötetet a prágai magyar színházi fesztiválon mutatták be novemberben.
Pintér Béla és Társulata egyedülálló módon majdnem össze darabját repertoáron tartja, jelenleg 18 produkciót. A Parasztopera már túl van a 250. előadáson is.
Pintér Béla az Origónak adott interjújában azt mondta a Titkaink sikere utáni növekvő nyomásról, ami a társulatra nehezedik: „A Titkaink nagy sikere után biztos, hogy mindenki azzal a várakozással ül majd be a következő darabunkra, hogy vajon sikerül-e megugranunk a Titkaink szintjét.
Csakhogy az új darab annyira más lesz, mint a Titkaink, hogy nem is ad majd lehetőséget az összehasonlításra. Minden munka előtt és közben szorongok, csak az utolsó pillanatokban szoktam kiengedni, amikor összeállt a darab, egyszer már játszottuk, és alapvetően pozitív visszajelzést kaptunk.”
Az új darab, a Bárkibármikor kritikusunk szerint nem éri el a Titkaink szintjét, de egyszerre láttatja a reményt és a szennyet: "Főként azt mutatja meg, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül, nincs élet remény nélkül, de nincs „tisztátalanság” nélkül sem. Így pedig színház sem létezhet úgy, ha bármelyik „oldalt” is negligálni akarjuk.”