December 5-én Közép-Európa egyik legelismertebb szimfonikus zenekara a ma élő legismertebb cseh dirigenssel lép fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, hogy hazája zenéjének legjavából válogasson. Akár így is jellemezhetnénk a kétszeres Gramophone-díjas Jiří Bělohlávek és a Cseh Filharmonikus Zenekar koncertjét, ahol egy modern klasszikus Janáček-szvit és egy klasszikus Dvořák-szimfónia foglalja keretbe a 20. század egyik legnépszerűbb brácsára írt versenyművét. A közönség számára még ma is enigmatikusnak tűnő szerző, Bohuslav Martinů mesterművét az est szólistája, Antoine Tamestit
az egyik legrégebbről (1672) fennmaradt
Stradivari-hangszeren szólaltatja meg.
A Cseh Filharmonikusokat nemcsak Európa, hanem az egész világ egyik legkiemelkedőbb zenekaraként tartják számon. A 2015 szeptemberében százhuszadik évadját kezdő együttes alapítása egy 1896-os koncerthez datálható, amelyen Antonín Dvořák saját műveit - többek közt a Szláv rapszódiát és a IX. szimfóniát - vezényelte Prága legnagyobb koncerttermében, a Rudolfinumban. A zenekar a kezdeti években leginkább egy önsegélyező szakmai egyesületre hasonlított, a váltást a véletlen hozta: 1901-ben, egy sztrájk folyományaként állásukat vesztett zenészek álmodtak új funkciót a Cseh Filharmonikus Zenekarnak, onnantól kezdve folyamatosan játszottak
a legnagyobb koncerttermekben.
Jiří Bělohlávek 2012 óta látja el a Cseh Filharmonikus Zenekar vezető karmesteri és művészeti vezetői feladatait. Szoros kapcsolatban áll a BBC Szimfonikus Zenekarával, 2012-ben Martinů-szimfóniákat, 2013-ban Suk Nyári mese című szimfonikus költeményét rögzítette az együttes élén. A nagyzenekari kategóriában mindkét felvétel elnyerte a brit Gramophone díját. Herbert von Karajan után Bělohlávek az első olyan karmester, aki két egymást követő évben válik érdemessé erre a rangos elismerésre. A francia Antoine Tamestit pedig az új generáció egyik legtöbbre hivatott brácsaművésze. Tanárához, Tabea Zimmermannhoz hasonlóan
Tamestit is szívügyének tekinti a kortárs zenét.