Eötvös szerint Kurtág és Ligeti is azért jöttek Erdélyből Budapestre a háború vége felé, hogy Bartókkal találkozzanak és tőle tanulhassanak, ő azonban időközben Amerikába ment és meghalt. Az 1950-es években mindkettejük művein erősen érződik a komponista hatása, azonban nem közvetlenül a stílusát, hanem a bartóki tradíciót vették át, és a bartóki gyökerekből kiindulva mindketten saját stílust alakítottak ki.
Kurtág zenéje másrészről nagyon erősen gyökerezik az európai zenei tradícióban - Schumannban, Beethovenben, Bachban. "Ez abból ered, hogy fiatal korában, 30-40 évesen a Zeneakadémián kamarazenét tanított, és növendékei természetesen a klasszikus repertoárt játszották. Így ő oda-vissza ismeri ezt a repertoárt, és ez a műveiben és a hozzáállásában is megjelenik" - mondta Eötvös Péter, hozzátéve, ezért is használják a Kurtág-műveket előszeretettel pedagógiai célokra, hiszen darabjai a tradicionális művek egyenes folytatását jelentik.
A zenéhez való természetes hozzáállás tükröződik Játékok című, zongorára írt sorozatában is. "A kisgyerekeket, akik még a zongoraszékre se tudnak maguktól felülni és a pedált sem éri el a lábuk, régen odaültették a zongorához és azt mondták, játsszanak a zongora közepén lévő egy oktávban.
Kurtág azonban azt mondja, üssék le a legalsó hangot, aztán sétáljanak át a másik végére, ott a legmagasabbat, közben esetleg játsszanak glissandót, és állva nyomják le a pedált."
Eötvös Péter szerint ebből a hozzáállásból erednek Kurtág stílusbeli sajátosságai is: zenéje erősen artikulált, majdnem színpadias zene, amelyben minden gesztus nagyon fontos. Nemcsak énekelt műveire igaz ez - ott különösen -, hanem más kompozícióira is.
Kiemelte azt is, hogy Kurtág György nagyon sok rövid művet írt, amelyek közül számos bekerült a zenei oktatás anyagába, ezért is ünneplik most annyi főiskolán világszerte Németországtól Amerikáig.
"Egy epigrammaköltőhöz tudnám hasonlítani"
- fogalmazott Eötvös Péter.
Kurtág sokakkal ápol személyes kapcsolatot, számos darabját ajánlotta valakinek. Különösen erős az irodalommal való viszonya, több művét ihlette irodalmi alkotás. "Jellegzetesen dalíró komponista, a különböző kultúrákból eredő hozzáállásokat nagyszerűen tudja a szövegből a zenébe átültetni - ő maga négy-öt nyelven beszél."
Eötvös Péter 15-16 éves zeneakadémiai hallgató volt (Kodály vette fel 14 éves korában), amikor megismerkedett Kurtággal, aki ott tanított, és akkoriban "a zeneszerzőnek" számított.
Nagyon sokat tanultam tőle, különösen ami a zenei előadásmódot illeti."
Gyerekkorom nagyszerű kórusvezetője, Kardos Pál, a főiskolán pedig Simon Albert mellett ő volt rám a legnagyobb hatással - később külföldön Stockhausen és Boulez hatása volt még számomra hasonlóan meghatározó.
Az utóbbi 50 évben töretlen a baráti és szakmai kapcsolat közöttünk, sokszor külföldön is kapcsolatban álltunk egymással. Az 1970-es évektől kezdve karmesterként is elkezdtem a műveit bemutatni. Zeneszerzőként kölcsönösen jól ismerjük egymás műveit és ezek bizonyos hatással vannak egymásra."
A 90. születésnapja alkalmából a komponista előtt tisztelgő Kurtág 90 fesztivál február 14-i nyitókoncertjén Eötvös Péter az UMZE Kamaraegyüttest vezényelte a BMC koncerttermében. "Ő maga is jelen volt, de mivel már nehezen mozog,
nem tudott lejönni a színpadra, a balkonon ült.
A hangverseny végén rámutattam, mire a közönség - körülbelül négyszáz fő - egyként hátrafordult és vastapssal köszöntötte. Nagyon nagy szeretetnek örvend."