Kaján Tibor Miskolcon született 1921. március 3-án, Kalász Tibor néven. Névváltoztatása gimnazista korára nyúlik vissza, amikor egy tanáráról készült, véletlenül a padján hagyott rajzát látva az osztálya nevetésben tört ki. Tanára feldühödve azzal küldte ki az osztályból, hogy „Ilyen kaján emberekre itt nincs szükség!". Ettől kezdve hívták Kajánnak, és amikor 1945-ben publikálni kezdett, kapóra jött neki a név.
Dolgozott a Ludas Matyi című vicclapnak, később a Tükör, az Új Tükör, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap munkatársa is volt, munkái rendszeresen jelentek meg a Lyukasórában, a Népszabadságban, az Új Írásban, a Hócipőben, de még a Magyar Tudományban és a Filozófiai Szemlében is. Az Origónak 2013-ban adott interjút, akkor azt mondta, hogy körülbelül tízezer rajzot csinált.
Kaján Tibor a karikatúrát rajzos vezércikknek tekintette, és azt szerette, ha önmagában kifejezi a gondolatot, ezért munkáihoz nem mellékelt külön szöveget. Saját jellemzése szerint:
A karikatúra gyógyító hormon, demokratikus, mert közérthető, népi és nemzetközi egyszerre, afféle vizuális eszperantó.
Kaján Tibor életművét számos díjjal ismerték el: 1953-ban és 1968-ban Munkácsy-díjat kapott, 1988-ban a kiváló művész címet vehette át, 1992-ben pedig Pulitzer-emlékdíjjal is kitüntették. 2004-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 2008-ban Táncsics Mihály-életműdíjat, 2010-ben Hazám-díjat, 2011-ben Prima Primissima díjat vehetett át. Munkásságáról, elismeréseiről és hitvallásáról március 2-án, 95. születésnapja alkalmából közölt összeállítást az Origo.