A téma és a helyszín kombinációja egyáltalán nem véletlen. Az installációkat befogadó tér szakrális jellege egyértelműen a koncepció része. A Lovagterem a Szent István Bazilika épületén belül közvetlenül a kupola alatt van. A toronyban a 360°-os panoráma kilátást csak ezen áthaladva lehet elérni, és át is haladnak rajta naponta nációk százai, ezrei. A Lovagterem így képez egyfajta átmenetet, és
így egyensúlyoz profán és szakrális határán - pontosan úgy, ahogy a kiállított művek is.
A két művész, Boros Mátyás és Kerekes Gábor papír alapú alkotásai a síkból mindig a térbe törnek. A bábeli tematika pedig már évek óta, hol közvetve, hol egészen konkrétan, de mindig megjelenik művészetükben. A Bazilika Lovagtermében július 20-án nyíló kiállításon láthatja először a közönség a témában készített alkotásaikat.
Mi változott, hogyan alakult a társadalom, a kommunikáció az elmúlt évtizedekben? Veszélyben a társas érintkezés, a szociális háló? Hogyan alakulhat életünk egy léghajón? És mi történik egy "bábeli" tornyon, ha nem rombolják le? Nagyjából ezekkel a kérdésekkel lehet a legjobban megragadni és leírni a kiállítás lényegét.
Boros Mátyás kísérleti, fúziós grafikai technikákat használ. Művei középpontjába a bábeli tematika jelenkori áthallásait helyezi: a kommunikációt, annak torzulását, vagy teljes hiányát. Ezen keresztül pedig a közös élmény, és közösség széthullása, megszűnése is megjelenik.
Alkotásai szerint jelenünk a nagy közös értetlenség kora, a szétesés előtti pillanat
- ez jelenik meg a térben is megmozgatott installációiban.
Kerekes Gábor tökéletes újrahasznosítással hozza létre nagyméretű, térbeli alkotásait.
Újságokból kivágott figuárkból épít óriási kollázsokat, amelyek közelről és távolról is élvezetet tudnak nyújtani a szemlélődőknek.
Képi világára jelentős hatással van a sci-fi irodalom, azon belül is a steam-punk irányzat. Az újságból kivágós módszerével egyébként tökéletesen illeszkedik a nemzetközi recycling art tendenciákhoz is.