(FILES) This file photo taken on February 6, 2006 shows 2002 Litterature Nobel laureate, Hungarian writer Imre Kertesz posing during an interview with AFP in Paris.
Hungarian Nobel Literature Prize winner Imre Kertesz has died aged 86 early on March 31, 2016 in Budapest after a long illness, his publisher said. "Kertesz was one of the 20th century's most influential Hungarian writers, not just through his works but through his thoughts and worldview as well," the director of Magveto Publishing, Krisztian Nyary, told AFP.
/ AFP / FRANCOIS GUILLOT
Vágólapra másolva!
Szántó T. Gábor szerint Kertésznek vitatkozó viszonya volt zsidóságával, Kőbányai János arról beszélt, hogy Kertész mindig magányos volt. Hafner Zoltán szerint Kertész csak azért lett megosztó személyiség, mert a környezete nem tudta elviselni, hogy Nobel-díjat kapott. Magyar írók, szerkesztők reagáltak Kertész Imre halálhírére.
A csütörtökön hajnalban elhunyt Nobel-díjas író emlékére virrasztást szerveznek ma estére a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A virrasztáson Kertész-művekből fognak felolvasni, a felolvasáshoz bárki csatlakozhat. A szervezők kérik, hogy mécseseket senki se hozzon, virágok elhelyezésére viszont lesz lehetőség.
Kertész Imre csütörtök hajnali négy órakor otthonában hunyt el Forrás: AFP/Francois Guillot
Kertész Imre halálhírére több magyar író reagált eddig. Vámos Miklóssal itt beszéltünk Kertész jelentőségérőt, mások az MTI-nek nyilatkoztak vagy hivatalos Facebook-oldalukon emlékeztek.
Vitatkozó viszony a zsidóságával
"Pontosan tudta, hogy a 21. századi ember nem lehet ideológiák fogja, mindig kritikával kell néznie a társadalmi és politikai folyamatokat, és mindig őriznie kell az individuum törékeny egyediségét" - mondta Szántó T. Gábor, a Szombat főszerkesztője.
"Kertész Imre azokhoz a 20. századi zsidó írókhoz tartozott, akik
vitatkozó viszonyban álltak zsidóságukkal, de mindvégig megőrizték a zsidóságuk révén szerzett tapasztalatot
és a kívülállásból eredő tisztánlátást. Vitatkozó és egyben azonosuló viszonyban élt saját zsidóságával" – tette hozzá.
A főszerkesztő szerint nagy író hunyt el, aki megtapasztalta a 20. század két nagy totalitárius diktatúrájának mindennapjait. Zsidóként Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták, majd mindezt túlélve ez a tapasztalat vált írói pályájának meghatározó témájává, illetve olyan élményanyaggá, amely a 20. századi totalitárius világrendről szóló egész életművét megalapozta.
Vitatkozott a zsidóságával Forrás: MTI/Beliczay László
"A vészkorszakot civilizációkritikai perspektívába helyezte: a Sorstalanság című művében az élményanyag feldolgozása azon a nézeten alapul, amely szerint a civilizáció kiszolgáltatottá teszi az embert mindenféle hatalommal szemben, kezdve a gyerekkorban az apai hatalomnak, a szülői hatalomnak való kiszolgáltatottsággal. Ez a későbbiekben szófogadóvá teszi az állampolgárt, így lényegében minden megtehető vele. Így alakulnak ki a diktatúrák, a totalitárius társadalmak: a nevelés teszi kiszolgáltatottá a civilizált embert a későbbi elnyomó hatalmaknak. Ez volt az a világnézet, amelyből Kertész Imre unikális, egyedi perspektívájú regényt tudott létrehozni, a Sorstalanság-ot. Ezzel az élményanyaggal birkózott aztán egy életen át" - mondta Szántó T. Gábor.
Mindig magányos volt
Kőbányai János író felidézte, hogy Kertész Imrét pályája elején, műfordítóként ismerte meg, a Múlt és Jövő című folyóirat 1988-as indulásától pedig többször közölték műveit, munkásságát kritikákban ismerték el.
Nagyon megrendítette halálának híre, dacára annak, hogy arra minden percben lehetett számítani, hiszen évek óta szenvedett részint a betegsége, részint pedig az egész életművét megalapozó magány miatt, amelyen a 2002-ben neki ítélt irodalmi Nobel-díj sem segített - fogalmazott Kőbányai János.
A Nobel-díj egyrészt megkönnyítette az elfogadását,
megértését, hiszen utána nagyon sokan elolvasták az életművét, és foglalkoztak vele, másrészt viszont meg is nehezítette azt - mondta.
"Ez az elképzelhetetlen díj olyan szédítő magasságokba emel, amit nehéz megközelíteni" - mondta, hozzátéve: Kertész Imre szenvedett attól, hogy nem szerves része annak a közegnek, amelyben él. Ez az élmény életművének és a különlegességének is a forrása - tette hozzá.
Ez az elismerés nem tudta helyettesíteni azt, amit "egy normális irodalmi élet", elfogadás jelentett volna - mondta Kőbányai János.
Nem megosztó személyiség
Kertész Imre teljesen egyedi jelensége volt a magyar irodalomnak – mondta Hafner Zoltán irodalomtörténész, szerkesztő. Kertész szövegeinek gondozója és köteteinek szerkesztője felidézte: 1994-ben Szegeden találkozott először Kertész Imrével, akit Pilinszky János levelezésével - a Sorstalanság írója jóban volt a költővel - kapcsolatban keresett fel. Hamarosan barátság alakult ki kettejük között, ismeretségük Kertész Imre Nobel-díja után vált munkakapcsolattá, a Felszámolás című kötetet már Hafner Zoltán szerkesztette.
Áder János köztársasági elnök átadja a Magyar Szent István Rendet Kertész Imre Nobel-díjas írónak Forrás: MTI/Kovács Attila
A Felszámolás megjelenése után Hafner Zoltán egy hosszú, másfél éves beszélgetéssorozatba kezdett Kertész Imrével, amelynek anyaga ma még kiadatlan, ám ennek nyomán született a K. dosszié című kötet ötlete.
Hafner szerint rengeteg a félreértés az író körül. Noha valóban "radikális gondolkodású", a posztmodern számára nehezen értelmezhető író volt, de
aki ismerte, tudja, hogy nem volt megosztó személyiség.
"Egészen biztos vagyok benne, hogy nem ő tette magát megosztóvá, hanem a környezete nagyon nehezen tudta elviselni azt, hogy Nobel-díjat kapott" - hangsúlyozta Hafner Zoltán. Hozzáfűzte: az irodalmi Nobel-díj olyan fénytörésbe helyezte az írót, amely "nem nagyon felelt meg a valóságnak".
Mint fogalmazott, ha Kertész Imre nem lett volna Nobel-díjas, talán nem tartották volna olyan radikálisnak a gondolatait, így megosztónak sem tartották volna sokan, "noha akkor is ugyanazt gondolta és ugyanazt mondta volna".
Ez a barátság túlélt mindent
Kertész Imre "rendkívüli írói erővel" tudta önmagát és a világot ábrázolni, és a Sorstalanság után készült munkáit is a remekművek közé lehet sorolni - mondta a Berlinben Dalos György író, történész Kertészről.
Dalos György kiemelte, hogy Kertész Imre a barátja volt, és
ez a barátság "túlélt mindent".
Kertész Imrének "volt egy olyan rejtett iróniája, amely a mondatok között maradt. A mondatok vitték az iróniát, és az irónia a cselekményt" - tette hozzá a Berlinben élő író, történész.
"Egy ilyen mély, tragikus sorsot ironikusan előadni, ez volt az ő nagy művészete" - mondta Dalos György.
Dragomán György is emlékezett Fotó: Polyák Attila - Origo
Ha terelnek szökni kell
Dragomán György hivatalos Facebook-oldalán reagált a hírre. Megosztott egy részletet a Sorstalanság-ból, ami alá ezt írta oda:
"Egy mellékszereplő a Sorstalanság-ból, én mindig úgy gondoltam rá, hogy ő Kertész, mintha magát írta valahogy egy villanásnyira bele a regénybe ezen a ponton. Ez az ember aztán az első adandó alkalommal megszökik. Számomra ez volt az regény egyik fontos tanulsága, ha terelnek szökni kell. Nyugodjék békében Kertész Imre, mi pedig olvassuk el újra és újra és újra a Sorstalanságot."
A tanítvány
Tóth Krisztina szintén Facebook-oldalán emlékezett az íróra egy verssel, aminek címe, A tanítvány. A teljes vers itt olvasható, mi most csak a végét idézzük.
"A lány nem érti. Tudom, hogy nem érti. Szünetben aztán mégis odalép, elé tolom a jelenléti ívet, befejeztük mára a pókokat.
Azt mondja, várta, hogy majd én, hogy egyszer megpillantja e titkos szálakat, csakhogy a világ egyszerűbb. A rímet mi vetítjük a dolgokba bele.
Felmarkolja a cuccát, de a sálban megbotlik és a kezébe fogott könyvtári Sorstalanság lapjai közül egy régi sorsjegy a padlóra hull."
Tóth Krisztina egy verssel emlékezett Kertészre Fotó: Bielik István - Origo
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
