A színésznő, aki Istennel indokolta Rákosi Mátyásnak a pártonkívüliséget

Tolnay Klári emlékmúzeum Mohorán

Játszotta Shakespeare Júliáját a Rómeó és Júliában, Madách Imre Éváját Az Ember tragédiájában, Molnár Ferenc Julikáját a Liliomban. Volt Balnche Tennessee Williams darabjában, A vágy villamosában; Martha, Edgar Albee Nem félünk a farkas című művében – és sok más remekmű női főhőse. Száznál több filmben is nyomot hagyott, olyan szerepekben, mint a Katyi című mozidarab Katyija, a Déryné címszerepe, a Pacsirta Valkaynéja, a Fekete gyémántok Theudelinda grófnője, a Vörös grófnő Geraldinja. Legendás szerelem fűzte második férjéhez Darvas Ivánhoz. Első házasságából született lányát még az ötvenes években arra ösztönözte: hagyja el a kommunisták abszurd rendszerét. A maga részéről pedig Rákosi Mátyás előtt is büszkén vállalta istenhitét, Kádár Jánosnál pedig a színészek javadalmazása kapcsán „lobbizott". Sorsa meseszerű volt, magába foglalva a műfaj tragikusabb stíluselemeit is. - (Sztankay Ádám írása utolsó oldalán az utolsó előtti fotóra kattintva képgaléria nyílik.)

Édesanyja kilő az ablakon, a leány Színházi Életet lapozgat

Tolnay Rózsi 1914. július 17-én született egy budapesti klinikán, de 14 éves koráig a nógrádi Mohorán él. Édesapja, Tolnay Lajos a Ganz-Mávag építészmérnöke, aki Klári nagyapja, Tolnay Gedeon halála után veszi át - bár inkább maradna a Ganznál - a négyszáz holdas mohorai birtokot 1921-ben. Édesanyja Siess Eleonóra, szegedi származású leány, gondos nevelője Rózsinak és két évvel idősebb bátyának, Gyurinak.

Az artisztikus édesanya ugyanakkor az esti házi koncertek szervezője, zongoristája és vezető énekese.

Karaktere olykor Hrabali nőalakot is megidéz. Mikor a gyerekek édesapja a családi tejüzem ügyeiben egy alkalommal Pestre utazik,

a gyerekek édesanyja kapásból ereszt sorozatot az éjszakába apuka sörétes puskájából, amikor zajt hall a ház körül.

Másnap a körorvostól értesülnek: pont hátsójukon kapta telibe a két suhancot, akik Tolnayék minapi disznóvágásának sonkáival, oldalasaival igyekeztek elsündörögni.

Tolnay Klárit - még Rózsiként - széles palettáról érik a teátrális hatások.

Az elemit Mohorán végzi, jeles tanulóként.

Pajtása a tanító fia éppen úgy, mint Marika, aki a nyolcszobás kúriát lakó Tolnayék jószágait hajtja a legelőre, ha már túl van a maga leckéjén.

A nagybirtokos gazda gyerekei alkalmasint hasonlóképpen tetvesednek meg, mint a szolidabb erszényű szomszédok fiai-lányai. A kopaszítás, fejbőrbe masszírozott petróleum: mindnek móka, még ha a durvább fajtából is.

Tolnay Rózsi bárányhimlős ágyban fekvésnek köszönheti, hogy végiglapozhatja a máskor tiltott Színházi Élet példányait. A kislány szeme megakad egy öltözői tükör előtt fésülködő, némileg alulöltözött színésznőn, majd eltöpreng a fotográfiát kommentáló feliraton:

Szépség, tökély, harmónia. Mindent a közönségért.

Tolnay Klári később úgy emlékezett: ez volt első találkozása a színházzal.

Tolnay Klári Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

Rózsi a leprások közé készül

Artisztikus dolgokban Tolnay Rózsi édesapja sem járatlan:

ha anyuka nem zenél, akkor apuka szaval.

Még jobban is, mint ahogyan gazdálkodik: a tejüzem, a gazdaság adóságai nőnek, a bevétel csappan.

Rózsit az elemi után a balassagyarmati négyosztályos polgáriba küldik, majd két évre a nyíregyházi Angolkisasszonyokhoz.

A szülők úgy vélik: a szakrális elemekkel dúsított polgári iskolázottság segít majd Rózsinak szép jövedelmű férjet találni.

Ráadásul a választott iskolákban oktatott gyors- és gépírás, könyvelés, irodai ismeretek addig is hasznára lehetnek lányuknak valami állásban.

Gyuri fiúkat a Ludovikára küldik, hogy ott faragjanak belőle honvédtisztet, ami biztos megélhetés, nem számolva persze egy esetleges háború kockázataival. Gyurit a Ludovikáról érkezett pesti fiú készíti fel tanulmányaira, ő lesz Rózsi első, plátói szerelme azon a nyáron, mielőtt beköltözne az Angolkisasszonyokhoz. Miatta utasítja el az éjszakánként neki szerenádot adó mohorai aljegyző kissé korai közeledését is.

Tolnay Klári szüleivel és bátyjával - Tolnay Klári emlékmúzeum Mohorán Fotó: Hirling Bálint - Origo

Az aljegyző akkor öngyilkosságot ígér, de túloz, végül csak a községből távozik.

Tolnay Rózsit az Angolkisasszonyoknál egyszerre érik világi és transzcendens hatások. Amikor bokáig érő kék egyenruhájában heti két alkalommal sétát tesz társaival a városban, megmozgatják fantáziáját a város fiú iskoláinak körülöttük csellengő diákjai, ahogy az is foglalkoztatja: miféle hangulata lehet a Korona Szálló melletti hirdetőoszlopon szolgáltatását ajánló Perczel Karola tánctanfolyamainak?
Perczel kisasszonnyal végül akkor akad dolga, amikor a tánctanárnő egy karácsonyi ünnepségen beállít egy szentkép variációt az Angolkisasszonyok zárdai stílben nevelkedő növendékeinek.

Tolnay Rózsi világlátásában végül a transzcendencia, az erős istenhit von burkot az egyebek köré. Ebben komoly szerepe van egyik nevelőjének, Máter Mohácsnak is, aki szívesen perdül táncra a lányok előtt, fő erőssége a valcer.

Mikor kérdezik, miként fér ez össze szigorúnak vélt hivatásával, Máter Mohács azt válaszolja:

Nem szerelmi bánatból lettem apáca, én Jézus Krisztus mennyasszonya vagyok, miért ne lennék vidám?

A női szerzetesrend lelki gyakorlatát általában is jellemzi a belső fegyelmet a külső szabadsággal egyesítő szemlélődés - Loyolai Szent Ignác szellemében.

Mindemellett azt is Máter Mohács említi meg először Rózsi a szentkép variációban történt szerepvállalása kapcsán: érzése szerint a leányban művészi készség rejlik. Rózsi ezen csak mosolyog.

Lélekben más irányba készül: lepratelepek gyógyítójának, afrikai falvak apáca tanítójának vizionálja magát. Affélékben érez már szépséget, tökélyt, harmóniát.

Máter Mohács azt mondja erre: apáca nem válogat, nem „utazgat" kedvére, hanem teszi, amire utasítják. Inti Rózsit: ez nem az ő világa, keresse meg a maga útját.

Rózsi az égre pillant, mosolyog, mint aki tudja, amit tud.

Teniszbajnok lesz, Pestre küldik

De aztán jött, ami jött. Tolnay Rózsi tizenhat éves, amikor a mohorai birtok végleg csődbe megy. Édesapja egy ismerőse révén Debrecenben kap tűzoltótiszti állást. Leányát kiveszi az apácáktól, és beíratja a helyi felsőkereskedelmi iskolába.

A lepratelepi szolgálatról álmodozó Rózsi megszenvedi a reáliskola világias növendékeinek hepciáskodásait.

Némi öröm, hogy folytathatja félbe maradt zongoratanulmányait, valamint énekórákra járhat Hoor Tempis Erzsébet énekművészhez. Gyakran megfordul a városi botanikus kert teniszpályáin is. Előbb Debrecennek lesz ifjúsági bajnoka, majd Győrben országos első.

Ám lelke mélyén marad zárdai alkat.

Az érettségijét követő nyáron a nagyerdei strand medencéjét csak köntösbe burkolódzva hajlandó megközelíteni, amely köntöstől csak merülés közben szabadul meg fokozatosan. A partraszállás rituáléja sem egyszerűbb.

Szendesége olykor mindkét szülőjét a hisztéria szélére sodorja. Hogy kerül így leányuk mellé jómódú kérő?

Deus ex machina: még azon a nyáron meglátogatja a családot Rózsi anyai nénikéje, aki a korszak népszerű, jó humorú írójának, a Budapesti Hírlap felelős szerkesztőjének, Bókay Jánosnak a felesége. Bókay egy este meghallgatja Rózsi énekprodukcióját, aztán azt mondja a szülőknek:

Kár ezért a kislányért itt vidéken. Jöjjön Pestre. Színházba, koncertre, bálozni visszük, lásson világot mielőtt állásba dugnátok.

A jó szándékú Bókaynak az jár a fejében: ha az áhítatosságában is sugárzó rokonkislány szert tesz némi pesti stílre, még kapósabb lehet a gavallérok között.

Tolnay Rózsi 1933 telén költözik be Bókayék hatszobás, Damjanich utcai lakásának vendégszobájába. Nagynénje, Nonika állítja össze a báli programot, mely eseményekre Bókayék olvasott, művészetet kedvelő gimnazista fia, Jankó kíséri Rózsit.

Már első társasági megmutatkozásán felfigyel rá a Vasárnapi Hírek tudósítója:

A Velence-tavi Yacht Klub budapesti farsangi bálján jelen voltak az idei báli szezon csillagai. Tolnay Rózsi kék, Kleés Mimi zöld, Weinn Sári barackszín, Stelly Baba fehér, Savellári Pipso zöld estélyi ruhákban lépkedtek húsz másodpercenként egyik táncosuk karjából a másikéba.

Fotó: Hirling Bálint - Origo

Rózsi rendületlen hittel, de napról napra odaadóbban merül bele a budapesti pezsgésbe. Unokatestvérével mind többször megfordulnak a Vígszínházban.
Rózsit nemcsak a darabok, a közönség reakciói is lenyűgözik.
Sírnak, nevetnek, idegrendszerük a színészek akarata szerint bolydul fel. Akik persze le is tudják csillapítani megrendített publikumukat, hogy az áttisztult lélekkel indulhasson haza. Rózsi úgy érzi: az előadást celebráló aktorok valóban képesek megszabadítani bűneitől, vétkeitől, szorongató benső démonaitól a közönséget.

Már nem vágyik lepratelepre.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!