Ugyanaz a háború volt akkor is

Csodálatos előadásban mutatta be a Nemzeti Színház az Egri csillagok színpadi változatát. A rendező Vidnyánszky Attila, a koreográfus Zsuráfszky Zoltán. Mindenfajta aktualizálás nélkül a problémák hasonlóak most is, mint közel 500 éve. A migráció és a globalizmus. És amiért harcolnunk kell: a nemzeti identitásunkért. Gondolatok az előadásról.

Másrészt a rendező többször is elmondta, mennyire veszélyesnek és kártékonynak tartja a színházban a direkt aktuálpolitizálást, amely szerinte megrontja és megmérgezi a művészetet, és lehetetlenné teszi a párbeszédet. Nem is szokott élni ezzel az eszközzel, most sem élt, pedig az Egri csillagok valósággal felkínálja magát az utalások számára: török hódítók és muszlim migránsok; megbízhatatlan németek, akik nem segítenek a török ellen, és a betelepítést erőltető unió. Egészen

hihetetlen párhuzamosságokat is felfedezhet,

akinek van rá érzékenysége: bár akkor nyílt támadással, harcban hódították meg a törökök fél Európát, de azért Buda várát csellel vették be: csak sétálgattak, nézelődtek, aztán előkerültek a kardok. Hány olyan eset volt az elmúlt években, amikor a menedékért rimánkodó migránsok végül, ha nem is kardot, de kést, fegyvert vagy bombát „rántottak”? És kinek mi jut eszébe ma, ha felhangzik a müezzin?

Szulejmán szultán szerepében Bodrogi Gyula Forrás: Origo

És mégis, vagy talán éppen ezért, Vidnyánszky rendezésében sehol egy morzsányi utalás a mára, de még egy modern ruhadarab vagy kellék sem – a Csíksomlyói passió-ban van mindkettő. Illetve egyetlen modern kellék mégis megjelenik a végén: maga a regény. Az elbeszélőt játszó színész – maga Tinódi Lantos –, felmutatja a könyvet, amely a nézők elsöprő többségének könyvtárában biztosan ott van. Tehát nem is könyv már, hanem kapocs. Közös alap, ahogyan az előadásnak is alapja, a párbeszéd – diskurzus? – tere. Maga a Nagy Narratíva. Mert Vidnyánszkyt ez érdekli, ez érdekelte mindig is, és ezzel visszakanyarodunk a kezdő gondolathoz, a történetmesélés fontosságához.

Amihez persze kell a történet. Sőt, a Történet.

Csakhogy a hetvenes évek, a posztmodern kezdete óta éppen a Nagy Történet került gyanúba. Olyannyira, hogy a posztmodern egyik fő teoretikusa éppen úgy határozta meg ezt az irányzatot, mint kiábrándulást a Nagy Történetekből. Azokból, amelyek hagyományosan ontogenezist nyújtanak, identitást képeznek és legitimálnak. Vagyis, megmondják, hogyan lett, hogyan működik és miért éppen úgy, a világ, mi tart össze egy csoportot vagy társadalmat, és milyen viselkedést jutalmaz, és mit büntet az adott társadalom. Vagyis keretet és mintát is ad az élethez.

Na, ennek a kettőnek az elvesztéről beszél ma – régóta – mindenki, aki szerint Európa válságban van. Identitásválságban.

Ez pedig a művészet szempontjából egy egészen váratlan, új helyzetet eredményez. Teljesen függetlenül az Egri csillagok – vagy akár a Parsifal – történetétől, maga az a tény, hogy ezek nemzeti – vallási – identitásképzésre alkalmas művek, már az aktuálpolitikai harc kellős közepén találják magukat. Olyan korszakban, amikor a kultúrharc témája – tétje – a globalizáció versus nemzeti, vallási, vagy akár szubjektív identitás, a Nagy Történet, amely ezeket az identitásokat pusztán a létével, a működésével és hatásával (újra)felfedezi és megerősíti, maga válik a kultúrharc célpontjává vagy fegyverévé.

Nemcsak olyan jelenségekre kell gondolni, mint az Oscar-díj körüli hisztéria, ha egyes csoportok szerint nem kapott elég nem fehér művész díjat (nyilván nem szándékosan), vagy, hogy a Bostoni Filharmonikusokat más, hasonló csoportok arra akarják kényszeríteni, kvótában határozzák meg, hány nem-fehér és női zeneszerző művét tűzik műsorra kötelezően – ez a szó a felbukkanásakor megsemmisíti a művészetet. Hanem a filmek, sorozatok burkolt vagy kevésbé burkolt üzeneteire, hogy hány film és tévéjáték született az elmúlt két-három évben, amely azt erősíti, hogy például a migráció jó dolog. Ebben a kultúrpolitikai helyzetben teljesen új értelmet nyer a globalizálódás, a bármilyen nemzeti, vallási, kulturális értékek mellett szóló Nagy Történet.

Kattintson a folytatáshoz!