Ugyanaz a háború volt akkor is

Csodálatos előadásban mutatta be a Nemzeti Színház az Egri csillagok színpadi változatát. A rendező Vidnyánszky Attila, a koreográfus Zsuráfszky Zoltán. Mindenfajta aktualizálás nélkül a problémák hasonlóak most is, mint közel 500 éve. A migráció és a globalizmus. És amiért harcolnunk kell: a nemzeti identitásunkért. Gondolatok az előadásról.

A nemzeti identitás megteremtésének, illetve megtartásának eszköze pedig, kivált utóbbi, miután a forradalmat leverték, és a direkt, politikai szervezkedés, identitáskeresés lehetetlenné vált, a Nagy Történet (másik nevén Nagy Narratíva) lett. Pontosabban: szinte már csak az maradt. Mert a modern magyar nemzetet megteremtő Nagy Narratíva része, hogy Petőfi a múzeum lépcsőjén elszavalta a Nemzeti Dalt, még ha nem is szavalta el egyesek szerint. Ahogy a Bánk bánt is azért tiltotta be a cenzúra, mert pontosan értették a többszáz éven átívelő allegóriát merániak és Habsburgok között – a darab nem a fennálló uralmat legitimálta, hanem a felkelést és forradalmat, nem is lehetett mást bemutatni 1848 március 15-én este! (És ha már szó volt a mesteremberekről: Katona egyik forrása éppen Hans Sachs Bánk bán drámája volt!). És aztán, miután a márciusi ifjak szempontjából minden elveszett, jött Arany János, és újra megírta, abban a korhangulatban már balladának, ugyanennek a történetnek egy másik változatát, Zách Felíciánról.

A kiegyezés utáni ötven év jelentős visszalépés volt a nemzeti önálóság tekintetében, nemhogy a forradalom eszméihez, de az odáig vezető évekhez képest is. Ezért nem kevésbé allegorikus az Egri csillagok sem, amely egy sor óriási vereség után mégis olyan, egyébként ritka történelmi pillanatot mesél el, amikor a magyar győz, amikor a maroknyi magyar vitéz, hatalmas veszteségek után (Oda Buda!), minden irányból körülvéve az ellenség által, mégiscsak győzelmet arat, és ennek a győzelemnek a lényege a megmaradás.

Ez a nemzeti identitást megtartó, vagyis újra és újra megteremtő Nagy Narratíva pedig a hazaszeretet történetének elmesélése volt.

Rácz József mint Sárközi óriásit alakít Forrás: Origo

A nemzeti identitásteremtés eszköze a szándékos allegorizálás. De előfordul gyakran ennek fordítottja is, amikora történelem váratlanul olyan fordulatot vesz, hogy egy évtizedeken át allegorikus szinten inaktív, alvó mű váratlanul olyan rezonanciákat kelt a jelenben, hogy szinte felrobban. Ha színházvezetők meghallják ezt a robbanást, nyúlhatnak szándékosan is ilyen darabokhoz, mint például a német operák intendánsai és zeneigazgatói, akik 2015 óta a tematizált programjaikba ilyen darabokat vesznek fel, és aztán a rendezés révén értelmezve saját nagy legitimáló funkciójukra használják.

Nem nehéz például észrevenni, hogy amikor az évad témája politika és művészet (opera) viszonya volt a tavalyi szezonban a Deutsche Operben, a premier darabok, mint például a Vasco da Gama, az Aida, vagy a Szöktetés a szerájból, mind könnyen összekapcsolhatók a migránskrízis témájával. Vagy egy példa a második esetre, amikor a rendezés miatt ér egy előadás túl érzékeny ponthoz: két éve az új Parsifal próbái alatt a bayreuthi fesztivál helyszíne ostromlott erőddé alakult, kordonokkal, járőröző biztonságiakkal és beléptetőkapukkal. Híre kelt ugyanis, hogy Eric Uwe Laufenberg rendezése tiszteletlen a muszlimokkal: a második felvonásan a gonosz varázsló ledér szolgálólányai ugyanis csadorban lépnek a színre, majd, amikor el akarják csábítani Parsifalt, levetik a fekete lepleket és alattuk a közhelyes, de nem sokat fedő török háremhölgy- vagy hastáncosnőjelmez van csak. Akár az Egri csillagok török felvonulásán. Persze a rendező koncepciója koherens volt: olyan világba akarta helyezni a Grállovagok történetét, ahol

a kereszténység veszélyben van,

ezért választotta a közel-keleti kulisszát. De ettől még a fesztivál vezetői a megsértett muszlimok terrortámadásától féltek. És nem alaptalanul. Egyrészt, Németország déli részén pár hét alatt legalább két olyan támadás volt – négyből –, amelyet iszlamisták követtek el; ráadásul egyetlen nappal a Parsifal premierje előtt egy szíriai migráns felrobbantotta magát az ansbachi szabadtéri fesztivál közelében, és ezzel 15 embert sebesített meg.

Olt Tamás lenyűgözően játssza György barát szerepét az Egri csillagok-ban Forrás: Origo

És végül a teljesen akaratlan aktualizálás esete már visszakanyarodik a Nemzetihez: azt ugyanis tényleg senki nem gondolta volna, hogy a Figaro házassága próbái alatt elindul az eddigi legnagyobb zaklatási- és erőszakbotrány Hollywoodban, és a darab, amelynek bonyodalmát a hatalmi helyzetével visszaélő Almaviva indítja el, folyamatosan zaklatva Figaro menyasszonyát, a bemutatón már olyan felhangot és aktualitást kap, amelyről nyolc hónappal korábban, a repertoár összeállításakor még senki nem is álmodott.

Valami hasonló történhetett az Egri csillagok-kal is. Vidnyánszky Attila a bemutató előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy még két éve javasolta Zsuráfszky Zoltán, hogy készítsenek előadást Gárdonyi regényéből, és a Vidnyánszky igent mondott, részben nyilván azért, mert igazgatóként a Nemzeti missziójának tekinti, hogy a magyar irodalom alap művei repertoáron legyenek: János vitéz, Csongor és Tünde, Bánk bán – jövőre jön Az ember tragédiája. Az Egri csillagok, ha nem is a legszűkebben vett alap mű, de kötelező olvasmány, generációk óta.

Kattintson a folytatáshoz!