Peller Mariann: Évek óta küzdök a nőiességem megélésével

Peller Mariann sosem készült színésznőnek, mégis megtalálják a szerepek. Idén a Hófehérke című mesemusicalben alakítja a Királynőt, és egy pillanatig sem bánja, hogy egy negatív karakter bőrébe bújhat. Sőt, a szerep segít megélnie nőiességét is. A premierbe csúszott ugyan egy kis baki, de a következő húsz-huszonegy előadás végére várhatóan hibátlanul megy majd minden.

A Mészáros László rendezte darab tatabányai premierjének másnapján, még érezhetően az élmények hatása alatt kérdeztük a műsorvezetőből lett művésznőt. A tőle szokásos energikussággal, átéléssel válaszolt, szinte egy levegővel.

Mennyire lehet azonosulni a világ egyik legismertebb meséjének egyik leggonoszabb karakterével?
Nagyon jó tanulási lehetőség ez nekem, megélni ezeket a negatív érzelmeket.

Kiadni magamból a színpadon az irigységet, a féltékenységet - amiket elnyomok magamban - isteni lehetőség.

Emellett a Királynő karaktere segít a nőiességem megélésében is, mert ezzel hosszú évek óta küzdök. Most kezdek kibékülni magammal, eddig azt éreztem, hogy büntetésből lettem nő, úgy láttam, hogy a férfiaknak mindig minden könnyebb.

Nagy küzdelem volt bebizonyítani, hogy nem feltétlenül egy üresfejű libuska vagyok, ha csinosan öltözöm.

De a kilókkal is voltak gondjaim, harmincon túl kezdtem elfogadni, hogy igen, nő vagyok. Szeretnék is segíteni a hasonló gondokkal küzdőknek, erről szól majd május közepén a "Lelkünk küzdelme a kilókkal" elnevezésű rendezvényünk. De visszatérve a Hófehérkére, ezzel a karakterrel viszont,

a Királynővel, aki egy gyönyörű, de hiú szörnyeteg, úgy kell tartanom magam, hogy megmutassam: nő vagyok.

Érdekes, hogy a nehéz kosztümben is megy ez, pedig hatalmas, és nehéz benne mozogni, mégis imádom, élvezem, hogy igazi királynő lehetek.

Az óriási kosztüm és a karakter együtt segít megmutatnia nőies oldalát Forrás: PUSKEL ZSOLT/Puskel Zsolt

Keresi a színpadi szerepeket vagy megtalálják?
Soha nem akartam színésznő lenni, nem úgy a nővérem, ő hároméves kora óta erre készült, én meg próbáltam valami teljesen mást keresni.

Vágytam rá, hogy szerepeljek, hogy szórakoztassam az embereket. 15 évesen találtam ki, hogy a műsorvezetés jó irány lehet.

Egyetlen hasonló alkalom volt, tavaly nyáron a "Sok hűhó semmiért" női főszerepét örököltem meg pont Annától az Óbudai Kulturális Központ előadásában. Nem tudta elvállalni Beatrice karakterét, a rendező és a stáb pedig csak úgy tudta elképzelni, hogy ha én alakítom. Nem lógtam ki, nem volt semmi kellemetlen, nyilván a 17 évnyi szinkronizálás is segített, addig abban éltem ki a vadhajtásaimat, a színpadi beszéd nem sokban különbözik ettől. Öt nap alatt tanultam meg a szerepet.

Aztán jött a Hófehérke, és benne a Királynő szerepe?
Igen, olyan mázlista voltam, hogy nem kellett castingra mennem. Felhívtak, hogy szeretnék, ha vállalnám.

A rendező, Mészáros László egyértelműen rám gondolt, mert a TV2 Nagy Duett című műsorából megismerte a hangomat,

ami abszolút a szerephez illik, ehhez a típusú hanghoz írta a Királynő karakterét.

Peller Mariann szó szerint lubickol a színpadon Királynőként Forrás: PUSKEL ZSOLT/Puskel Zsolt

Azonnal igent mondott?
Nem, sőt! Amikor meghallgattam a dalokat, nagyon megijedtem a feladattól, kértem egy napot, hadd gondolkodjak. Hívtam a nővéremet, neki jobbak a megérzései a pályámmal kapcsolatban, jobban lát kívülről. Azonnal jött neki a sugallat, hogy vállaljam el, csodálatos lesz. Igaza volt.

A gondolkodási időben mi szólt a szerep mellett és mi ellene?
Nem vagyok színésznő, nincs gyakorlatom, ez egyértelműen kontra volt. Ahogy az is, hogy bírja-e majd a hangom, ami nem egy képzett hang, mi lesz, ha nem bírom a terhelést, hogyan illesztjük be mindezt a két gyerek mellé a családunk életébe.

Mellette szólt, hogy ilyen lehetőséget kihagyni butaság lenne, mert ez egy csodálatos ajándék a sorstól.

Sokszor elfelejtjük az életben, hogy játszani kellene, játékként megélni a feladatokat. Plusz a férjem is visszakérdezett, bolond vagyok-e, hogy ezen gondolkodom, hát el kell vállalni.

Testvére, Anna (jobbra) mindig kiszimatolja, mit kell Mariannak elvállalnia, és mit nem Fotó: Szabó Gábor - Origo

Nem bánja, hogy nem Hófehérke lett?
Nem, soha nem akartam Hófehérke lenni. Már kislányként megfogott a Királynő karaktere, féltem tőle, de nem értettem soha, hogy ha ő akar a leggyönyörűbb lenni, akkor miért nincs kint a haja. A boszorkánytól féltem, de nem jó érzés, hogy a végén lezuhan és meghal. Arra szoktam gondolni, nem lehetne, hogy ne haljon meg senki, hanem csak mondjuk kerüljön javítóintézetbe, aki rosszul viselkedett? (nevet)

Hogyan zajlott a felkészülés?

Otthon tanultam, a szomszédok mostanra már tudják a Királynő dalait.

Nem trillázós dallamokról van szó, hanem olyan igazi sárkánylédi üvöltésről, azt meg nem lehet halkan énekelni, ki kellett engednem a hangomat. Régebben, ha otthon énekelgettem, a nagyobbik fiam rám szólt, hogy ne csináljam, de most ő is kérte, hogy még egyszer, anya, még egyszer. A kisebbik is újra és újra akarta hallani, ezek visszajelzések arra, hogy csak működik a dolog.

Kisfiai is imádják a Királynő dalait Forrás: Red Lemon Media

A társulat tagjaitól is kért segítséget?
Kifejezetten figyeltem rá, igen, hogy nehogy nagy mellénnyel érkezzem meg, nehogy azt gondolják, hogy én most itt előadom a nagy színésznőt. Szerettem volna, hogy tudják, felnézek rájuk, hogy van bennem alázat.

Nagyon sokat segített nekem a váltóm, Kovách-Borbás Erika a mozdulatokban, abban, hogy hogyan alakulok át a karakterré.

A próbák alatt ezt is meg kellett tanulnom, a bemutató előtt az öltözőben beénekeltetett, nagyon alaposan felkészített. Boldog vagyok, hogy nincs senkiben semmilyen rossz érzés, féltékenység, hanem egymást segítve, tényleg kézen fogva csináljuk végig az egészet.

Emlékszik mindenre a premierről, vagy annyira benne volt a szerepben, hogy mindent kizárt?
Minden perc megvan! A színpadra lépés előtt nagyon izgultam, mégiscsak egy új terep, új kihívás, más típusú feladat, mint az eddigiek. Kalapált a szívem, de hál' istennek a pánik, rettegés nem talált meg, inkább egy erős izgalom volt rajtam. Ahogy vártam a takarásban, hogy beforgassanak, próbáltam felidézni magamban a dalszöveget, persze, hogy nem jutott eszembe.

Sosem akart Hófehérke lenni Forrás: PUSKEL ZSOLT/Puskel Zsolt

Aztán mégis minden rendben ment?
Pici baki azért becsúszott.

Volt, ahol mást énekeltem, de senki nem tudja, remélem legalábbis, hogy nem tűnt fel senkinek, hogy sort tévesztettem.

Amikor énekeltem, akkor jöttem rá, hogy ott más jönne, de sikerült nem rágörcsölnöm, hanem azonnal elengedtem. Még arra is emlékszem, hogy eszembe jutott, hogy a közönség a legjobbat hozza ki az emberből, éles helyzetben kijöttek olyan kis játékok, amiket a próbán nem csináltam. Kerestem a férjemet is a nézőtéren, de a lámpák szinte teljesen elvakítottak, ő mégis azt látta, hogy kikacsintottam rá, de ez nem így volt, nem láttam, és nem is kacsintottam senkire. (nevet)

A gyerekek megnézték anyát Királynőként?
A május 27-i budapesti előadásra jönnek majd el. Most csak a férjem nézett meg, pontosan azért, hogy ha a kisebbik fiammal haza kell majd menni esetleg, mert nem bírná végigülni, akkor haza tudja vinni úgy, hogy nem marad le semmiről.

A nővérem se látott most, de annyira megható volt, hogy mindketten tudtuk, hogy egyszerre állunk a színpadon, mert neki is előadása volt az enyémmel egy időben.

Ő is a május 27-i fővárosi bemutatóra jön el, és remélem, hogy az év végéig tartó vidéki turnék valamelyikén is ott lesz a nézők között.