NEW YORK OPERABLOG – 5. Visszatérni a NYTimes vároSÁBA

Stilizált állatseregletével megérkezett Sába királynője - ez a késleltetett, azután viszont pompásan megoldott bevonulás a darab egyik csúcspontja

A Magyar Állami Operaház New York-i turnéjának ötödik beszámolója.

1885 decemberében érte el a magyar születésű Goldmark Károly világsikerű operája New Yorkot. Tíz év kellett a bécsi bemutatótól addig és akkor, amikor nem létezett internet és televíziózás. 2018. november 2-a előtt viszont mégis több mint száz év telt el, míg Sába királynője visszatérhetett a nagy keleti parti városba, ahol a világon egyébként a legnagyobb létszámú zsidó urbánus közösség él.

A képre kattintva galéria nyílik!

Amikor a New York Tour műsoráról gondolkodni kezdtünk, az első pillanattól megvolt az a három (helyesebben négy) opera, amellyel reprezentálni kívántuk a magyar összművészetet – a balettcímekben végül volt változás: a két nagy show-balett közül nem A kalóz, hanem a Don Quijote utazott végül. (Ennek több oka volt, azt is néznünk kellett, miből kap a New York-i közönség kevesebbet, ha pedig megy a mű, annak milyen verziója fut, konfrontálódni érdemes-e az itteni balettrajongók nyilván létező elvárásaival, vagy éppen hasonlót, de jobban tudnánk megmutatni?)

Szegény Szulamit folyamatos csalódásait ezúttal maga Salamon király hallgatja, azaz valójában Kelemen Zoltán Forrás: Magyar Állami Operaház

Goldmark Károly – mai minősítés szerinti – főműve viszont nemcsak a magyar törzsökből fakadt kultúra, hanem a New York előtti főhajtás is. Az itteni balsajtó nemcsak a magyar identitású Goldmark képét igyekezett satírozni („önmagát bécsiként határozta meg”), de természetesen képtelen politikamentes cikkeket írni, rögeszmésen ismétli mindig a „fasizálódó mai Magyarország” képét, s hogy a Bánk bán színrevitelével nacionalista üzenetet küldött volna velünk Orbán Viktor Amerikába... No comment. Meg az is elbírta a nyomdafestéket, hogy a mi társulatunk a miniszterelnöknek üzent vissza a Mario és a varázsló kihozatalával (értik, a Duce idejében feltűnő, démoni Cipolla miatt!), és még ugyanazon cikkíró ugyanazon hasábjában sem ütközött össze ez a két, egymással szemben azonos vágányon robogó prejudikáció... De hogy azt sem sikerült észrevenni, vagy leginkább leírni, hogy az egyik legjobban megírt és ezért legfontosabb zsidó nagyopera színrevitelével milyen nagyvonalúság és a művészet iránti igaz alázat érhető tetten a Magyar Állami Operaház társulatában, azon már csodálkozni sem érdemes. (A közönség azért elmondta, hál' Isten!)
Az elmúlt 10 hónapban csak a világ legnagyobb olvasottságú és/vagy legfontosabb lapjában, a New York Timesban hat alkalommal született cikk rólunk, az Operáról. Korábban egyetlenegy sem... Kezdődött a Porgy és Bess-históriával, majd jött a Billy-műbalhé , és már nyártól érkeznek a mostani úttal kapcsolatos írások, a tavasszal Budapesten felvett ilyen-olyan anyagok mostani be- és átszerkesztései. Meglepő volt a beregszászi Bánk bán kapcsán írott kisstílű és görcsös meg-nem-értésben tobzódó riport (Pulitzer-díjas újságíró és fotósa húzta meg magát a helyszínen, és egy hónappal később azon értetlenkedik, miért hallgatja némán az ukrán himnuszt a 3000 magyar, és dörgi el utána a sajátját... talán, mert a sajátja), észrevették az OperaVision-platformon elérhetővé tett Bánk-előadásunkat némi jó szándéktól sem mentesen, és most vezető kritikusuk nézte végig mindhárom operaprodukciónkat. Na mindegy, Anthony Tommassini sem volt képes valahogy azt leírni, hogy a mi Sába királynője-előadásunk nekik is fontos kellene legyen, viszont ahhoz képest méltányosan értékelte a történteket, hogy miféle alapállásból működik a lapja.

Az esküvőjére készülő Szulamit a női kar körében: Sümegi Eszter parádésan oldja meg ezt a rettegett szerepet Forrás: Magyar Állami Operaház

A Sába királynője alkotócsapata nagyon kitett magáért. Kovács János, a produkció karmestere a rendelkezésre álló próbaidőt már odahaza is milliméterre osztotta be, ideát ebből mikrométerek lettek, mégis megoldották. Szendrényi Éva nemcsak átalakította a díszletét, de el is jött, hogy személyesen vezesse az építést. Káel Csaba ugyancsak rászánta az időt, egész nap a Koch Színház üléseit koptatta, az előadást pedig a fénypultból nézte, hogy még ott is módja legyen döntéseket hozni: sosem szabad elfelejteni, hogy idegen közegben, idegen zsoldosokkal, maximum vegyes rendszerekkel, de néha teljesen ismeretlen szisztémákban kényszerülünk dolgozni, ahol mindenhez (füst, pirotechnika, állatok stb.) külön engedély kell. (Végül a pirotechnika el is maradt, Mario pisztolya a jó öreg csattintás eszközével „sült el” két nappal korábban.)

Asszád nem menekülhet – szép ez a selyem, ám valójában egy hatalmas hálót vetett ki rá Sába királynője (akinek nevét nem is ismerjük) Forrás: Magyar Állami Operaház

Gál Erika, Sümegi Eszter és László Boldizsár, a három főszereplő teljesítményét híven tükrözi a tomboló siker és még a megjelent több kritika is, külön öröm, hogy előre gondoskodtunk arról: még 2019 januárjában egy Müpa-béli hangversenyszerű előadás alkalmával a magyar rajongók is meghallgathatják ezt a pompás művet és szereposztást. Mellékelem a született kiváló fotókat, és cserfeskedek oda képaláírásokat is.

Ennyit mára, holnap gála! Akarom mondani, holnap azt is megírom, a Magyar Gála miként sikerült!

2018. november 4. New York

Ókovács Szilveszter