Rövid hakni lett a két óriási fazon találkozásából

Egy cowboy és egy Kusturica-hős jelent meg szerda este az A38 színpadán, előbbi mintha halott indiánokkal beszélgetett volna, utóbbi pedig akár egy vidámpark dodzsemjénél is üvöltethette volna a zenét. David Eugene Edwards és Alexander Hacke becsülettel megturnéztatták júniusban megjelent közös lemezüket, de a koncertet már inkább maguknak csinálták, mint a közönségnek.

Amikor kijöttek az első hírek arról, hogy David Eugene Edwards és Alexander Hacke közös lemezt készít, valószínűleg mindkét zenész rajongói felkapták a fejüket, már csak azért is, mert elég nagy lehet az átfedés a táboraik között: aki szereti a Sixteen Horsepowert vagy a Wovenhandet, annak talán az Einstürzende Neubautennel sincs különösebb baja.

Alexander Hacke (balra) és David Eugene Edwards Forrás: Glitterhouse Records

Nagy kérdés volt azonban, hogy milyen lesz a végeredmény, vagyis a Risha című lemez, hisz Edwards és Hacke mégiscsak máshonnan jöttek, előbbi countrys, folkos gyökerekből merít, utóbbi indusztriális és elektronikus alapokra épít a zenéjében. Különleges elegy jött tehát létre, amit egy különleges hangulatú koncerttel mutattak volna be a közönségnek. Volna.

Cowboy vs. Kusturica-hős

Az már a külsőségekben megmutatkozott, hogy itt két teljesen más figura zenél együtt, Edwards – cowboycsizmában, farmerban, kendővel a homlokán – hozta a westernfigurát, Hacke meg leginkább úgy nézett ki, mint egy Kusturica-filmből kilépett körhintás: Adidas-melegítőhöz felvett bakancsban és piros ingben, bőrdzsekiben feszített a színpadon, harcsabajszos fejét még egy napszemüveggel és egy kalappal koronázta meg.

Ezzel persze önmagában nem lett volna semmi baj, csakhogy az, amit a lemezen szépen összefésültek, a koncerten már nem mindig jött át: néha azt lehetett érezni, hogy mindketten épp a saját projektjükön dolgoznak, csak véletlenül kerültek ugyanabban az időben ugyanarra a színpadra. (Lehet, hogy a keverőpult környékén más volt a helyzet, de az első sorból hallgatva Hacke fémes, tört ütemei nemegyszer megfojtották Edwards gitárját, bendzsóját.)

Hamar letudták

Persze Edwards hangja most is óriási volt, akadtak sodró pillanatok, és megint élmény volt testközelből – és együtt – látni azt a két figurát, akikkel először 2000-ben találkoztam: Edwards még a Sixteen Horsepower frontembere volt, mellettem svéd lányok olvadoztak tőle a Sziget világzenei színpadánál; Hacke-ről pedig az a kép égett belém, ahogy az Einstürzende Neubauten tagjaként egy műpénisszel birizgálja az elektromos gitárját a Trafóban.

Külön-külön azóta is számos formációval és projekttel megfordultak itthon – konkrétan az A38 színpadán is többször –, a mostani koncerten azonban nemhogy nem szolgáltak hasonlóan emlékezetes pillanatokkal, de bosszantóan gyorsan le is zavarták az egészet: negyed nyolc körül kezdtek, és 20 óra 7 perckor már le is vonultak, utána csak két ráadásszám erejéig tértek vissza.

Ha Zágrábnak jó volt, nekünk is

Igaz, a zenélést szakrális élményként megélő Edwardstól várható volt, hogy a közönség helyett most is inkább szellemekkel és démonokkal fog kommunikálni a koncert közben, így sztorizás helyett maximum régebbi számokkal lehetett volna felduzzasztani a soványka közös repertoárt, vagyis a tízszámos Risha-t. Két Sixteen Horsepower-dalt sikerült még hozzátapasztani, ez volt a teljes setlist:

Forrás: Origo

A papírt az A38 színpadáról szereztem meg a koncert végén, a szemfülesek azonban észrevehették, hogy eredetileg az egy nappal korábbi, zágrábi műsorra nyomtatták ki – vagyis ott is csontra ugyanezt darálták le. Sőt – a setlisteket gyűjtő Setlist.fm tanúsága szerint – a turné nyugat-európai állomásain is, ami talán meg is magyarázza, hogy a különlegesnek szánt koncertnek miért lett végül izzadt hakniszaga.