Trianont is át kellett vészelnie – Színigazgatók arcképei 2.

Egy színház jó működéséhez rengeteg ember összehangolt munkájára van szükség. Nem csak azokéra, akik a színpadra lépnek. De hiába közös munka a színházcsinálás, a tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy műhely sikeres korszaka mögött többnyire megtalálható egy személyiség. Valaki, akinek határozott ízlése, koncepciója van, és képes arra, hogy ezt a mindennapok gyakorlatában érvényesítse. Különleges emberek a színigazgatók, sokféle képességre van egyszerre szükségük. Janovics Jenő rendkívül sokoldalú, hatalmas munkabírású, lehetetlent nem ismerő ember volt. Színésznek is jelentős, színházigazgató és rendező, a magyar színháztörténet tudós kutatója. Még filmgyárat is alapított, jó üzleti érzékének köszönhetően ez is sikeresen működött. A történelem viharaiban soha nem hátrált meg, mindig új ötletekkel állt elő.

Ungváron született, de a család már gyerekkorában Budapestre költözött. Janovics Jenő (1872–1945) már az iskolai önképzőkörben kitűnt színészi képességeivel, és statisztált a Nemzeti Színházban. Nem túl tehetős szülei ragaszkodtak hozzá, hogy valami „rendes szakmát” tanuljon, ezért egyszerre kezdett járni a Műegyetemre és a Színiakadémiára. Vizsgaelőadásait látva a szülők megenyhültek, belenyugodtak a választásába. Kisebb vándortársulatoknál kezdett, majd 1896-ban Kolozsvárra szerződött, ahol hamar rendezői feladatokat is kapott. Színházi munkája mellett magyar–francia szakon bölcsészdiplomát szerzett a kolozsvári bölcsészkaron, majd doktori disszertációt írt Csiky Gergely drámáiról.

Képessége, rátermettsége annyira egyértelmű volt, hogy mindössze 28 évesen kinevezték a kolozsvári színház művészeti vezetőjévé.

Egy évad elteltével az intendáns, Bölönyi József politikai okokból lemondott, vele szolidaritást vállalva Janovics is távozott Kolozsvárról. Egy évig Bölönyi birtokán élt, és monográfiává bővítette egykori tanáráról szóló művét, amely meg is jelent: Csiky Gergely élete és művei. 1902-ben megpályázta a szegedi színházat, és három évadon át volt ott igazgató.

Janovics Jenő 1905-ben Forrás: A magyar színészet nagy képeskönyve

Kolozsvár a magyar kultúra fontos bástyája volt, jelentős arányú magyar anyanyelvű városi lakossággal. Az erdélyi arisztokrácia a nyarat birtokain, a téli szezont kolozsvári palotájában töltötte, élénk volt a társasági élet. A pesti német polgárság már 1812-ben felépítette a maga színházát, a magyarok ebben csak 1837-ben tudták követni őket. A kolozsváriak megelőzték a fővárost, már 1821-ben közadakozásból állandó színházat létesítettek. Ezt az épületet nevezi a színháztörténet Farkas utcai színháznak.

A magyar kormány úgy vélte, hogy Kolozsvár 1905-re kiérdemelt egy új színházépületet.

Ferdinand Fellner és Hermann Helmer 1873-ban alapítottak építészirodát Bécsben. Sok év munkájával a színházépületek specialistájává képezték ki magukat. Európában összesen negyvennyolc színházat építettek fel Hamburgtól Odesszáig, Zürichtől Szófiáig. Több magyar városban is dolgoztak: Budapest (Vígszínház), Kecskemét, Szeged, Nagyvárad. Kolozsváron is korszerű, reprezentatív színházépületet húztak fel. Ezt az épületet nevezi a színháztörténet Hunyadi téri színháznak.

A Hunyadi téri színház egykor Forrás: Pinterest

Az országos és a helyi politikai viszonyok úgy alakultak, hogy újra lehetőséghez jutott a még mindig fiatal, de már jelentős mennyiségű tapasztalatot felhalmozó Janovics Jenő. Egy évadot még a Farkas utcai színházban dolgozott, de

1906 őszén megnyithatta a Kolozsvári Nemzeti Színházat, amely nemcsak a várostól, hanem a központi kormányzattól is kapott támogatást.

Viszont az elvárások is magasak voltak vele szemben. Valódi nemzeti színházi koncepciót valósított meg, sok tekintetben még a budapesti színházi életet is megelőzte. Rendszeresen megfordult külföldön, tájékozódott az aktuális trendekről, és több kortárs nyugat-európai szerző (például Strindberg, Maeterlinck) műveinek ő tűzte műsorra a magyar ősbemutatóját. A színházat mindig is művelődési intézménynek tekintette.

Magyarországon Janovics Jenő vezette be először az ifjúsági előadásokat. Gyakran maga mondott a fiatal közönségnek segítségként bevezetőt, ezek a tanulmánnyal felérő szövegei újságcikként is megjelentek.

Megállapodást kötött a szakszervezetekkel is, hogy a munkások kedvezményesen jegyekhez jussanak, és szervezetten látogassák a színházat. Konzervatív körökből bírálták ezt a „balos elhajlást”, de Janovics Jenő tényleg arra törekedett, hogy minden magyar anyanyelvű ember megismerkedhessen a világirodalom legnagyszerűbb drámai alkotásaival, tartozzon bármilyen korosztályhoz vagy társadalmi csoporthoz. Janovics szisztematikus munkát végzett színháza színvonala érdekében. Pár év alatt olyan erős társulatot alakított ki, hogy színészei a rendszeres budapesti vendégjátékok alkalmával is sikert arattak, a fővárosi közönség tetszését is elnyerték. Janovics igyekezett több évre előre tervezni (első sikeres évadja után példa nélküli módon nyolc évre nevezték ki), vezető színészei több évadra előre tudták, hogy milyen főszerepekkel kell majd megbirkózniuk.

A Hunyadi téri színház most Forrás: cluj.ro

Janovics Jenő pontosan tudta, hogy milyen módszerekkel dolgozik például a korszak sztárrendezője, Max Reinhardt, és át is vett ezekből. Impozáns díszletekkel dolgozott, az új épületben a legkorszerűbb színpadtechnika állt a rendelkezésére. A régimódi festett háttereket felváltották a teret változatosan kihasználó díszletelemek.

A népművelő küldetés fontos eszközei voltak az úgynevezett drámaciklusok, ezek adták egy-egy évad gerincét.

Volt antik ciklus görög tragédiákból, illetve görög és római komédiákból gondosan összeállítva. Molière is kitüntetett helyzetbe került Kolozsváron egy évadra. Az 1913/14-es évadban Shakespeare tizennégy darabját mutatták be és tartották utána repertoáron, amennyire ezt a háborús idők megengedték.

Jelenet a Bánk bán című filmből (1915) Forrás: Fortepan

Nemcsak a világirodalomnak szentelt figyelmet Janovics Jenő, hanem módszeresen kutatta a magyar dráma teljes történetét, feltérképezett minden előadás szempontjából szóba jöhető szöveget. Könyveket is írt a témában: A magyar dráma irányai, A magyar dráma fejlődése.

A kolozsvári színház magyar drámatörténeti ciklusa huszonhét premierből állt, teljes keresztmetszetet adott a műfaj történetéről a magyar kultúrában a kezdetektől a huszadik század elejéig.

A legjobban sikerült előadások a budapesti Magyar Színházban is műsorra kerültek. A nagyszabású gesztus kritikusai azt rótták fel Janovicsnak, hogy a válogatása irodalomtörténeti és nem esztétikai szempontú, vagyis nem mindegyik darab elég erős hozzá, hogy a huszadik századi színházkultúra része legyen. Mindenesetre a kolozsvári példát rövidebb ciklusokkal ugyan, de több színházigazgató követte. Janovics Jenőnek köszönhetően nagyobb teret nyert a magyar dráma a magyarországi színházakban.

Bakó László (Bánk) és Szentgyörgyi István (Tiborc) a Bánk bán némafilmváltozatában Forrás: Fortepan

Presztízskérdés volt, hogy a Kolozsvári Nemzeti Színház milyen operaelőadásokat tud kínálni a közönségnek. Janovics Jenőnek, a kiváló szervezőnek ezzel sok gondja akadt, de addig nem nyugodott, amíg kis létszámú, de ütőképes operatársulat nem állt rendelkezésére. A színház zenekarát pedig időnként a helyőrség katonazenekarának tagjaival bővítették ki.

Ha Janovics Jenő meg tudta szervezni Wagner és Puccini műveinek előadását, akkor nem jelenthetett gondot neki a korszak népszerű operettjeinek bemutatása.

Igaz, hogy ez már nem volt a népművelés része, de komoly közönségigény volt rá. Kolozsváron igyekeztek a bécsi vagy budapesti premier után minél hamarabb színpadra vinni az újdonságokat. Például a János vitéz Budapesthez hasonlóan Kolozsváron is hatalmas szériát ért meg. Lehár Ferenc műveiből is ciklust tűztek műsorra, amelynek egyik díszelőadásán maga a szerző vezényelt. Janovics Jenő a balettet sem akarta kihagyni színháza repertoárjából, ennek érdekében időnként külföldi balett-társulatok léptek fel Kolozsváron.

Janovics Jenő és Berky Lili A gyónás szentsége című filmben (1916) Forrás: Fortepan

Janovics Jenőben annyi energia volt, hogy ugyanaz a személy egyszerre tudott lenni úttörő a népművelésben, és sikeres üzletember. Budapesten a 20. század elején már több színház működött, mindegyiknek megvolt a maga profilja. A vidéki városok egyetlen színházában nem volt tisztázott a helyzet (ahogy ma sem teljesen az), hogy a művészet templomáról van-e szó vagy szórakoztatóipari intézményről. Janovics Jenő erre Kolozsváron tiszta megoldást ajánlott. Elterjedtek voltak az országban a fából készült épületek, ahol nyaranta, évadon kívül könnyed, alkalmi produkciókat mutattak be. Az egyik ilyen budapesti faépületről a „Legyen a Horváth-kertben Budán...” kezdetű sláger tudósít bennünket. 1874-ben Kolozsváron is épült nyári színkör, de ez 1908-ra elavult, életveszélyessé vált. Janovics Jenő azt kérte a várostól, hogy kezesként segítsék őt egy komolyabb összegű hitel felvételében, ő pedig a faépület helyére egy télen is használható színházat épít.

A Kolozsvári Nemzeti Színház állami és városi támogatással a magas művészetek otthona lehet, de ennek igazgatása mellett neki még arra is marad kapacitása, hogy kommersz műsorral, üzleti alapon ezt a kisebb színházat is működtesse.

1910-re elkészült a vasbeton vázú épület, amelyet a színháztörténet sétatéri színháznak nevez. Egy dologban számította el magát Janovics, az építkezés költségeit illetően. A város anyagilag kisegítette, de így társtulajdonossá is vált. Kolozsvárnak két színháza is volt már, de mindkettő azonos intézmény részeként, vegyes műsorral (népművelés és szórakoztatás). Janovics Jenő mindent megtett, hogy beálljon az a szerinte ideális állapot, hogy ő egyszerre a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója és tulajdonosa a városban egy magánszínháznak.

A Fehér éjszakák forgatása (1916) Forrás: Fortepan

Ebben egy másik vállalkozásának üzleti sikere segítette. Egyedülálló módon Janovics Jenő jól működő filmgyártást létesített 1912-ben Kolozsváron. Már 1907-ben vásárolt egy kamerát, tanulmányozta a működését. Nagyon jól megérezte, hogy milyen lehetőséget rejlenek ebben a találmányban.

Külföldi koprodukciós partnerekkel 1920-ig forgatott némafilmeket, amíg a román hatóságok hagyták ezt neki.

Őket hiába próbálta meggyőzni róla, hogy inkább fejleszteni kellene a filmgyártást Kolozsváron, és nem beszüntetni. Több mint hatvan filmet készített Janovics Jenő cége, ezek nagy részének ő volt a forgatókönyvírója, rendezője, némelyikben még szerepelt is. Jól bevált színészek, illetve díszlet- és jelmeztár állt a rendelkezésére. Ahogy a harmincas évek nekilendülő hangosfilmgyártása később Budapesten, ő is azt a módszert követte, hogy sikeres színházi előadásoknak elkészítette a filmváltozatát. Sok nemzetközi témájú film is készült Kolozsváron, de

Janovics igazi nagy találmánya a magyar nemzeti filmgyártás megteremtése volt.

A népszínművekből készült filmjeire például vevő volt a hazai közönség is, de mint egzotikumot el lehetett adni külföldön is. Piacképesnek ítélte meg a kifejezetten erdélyi történeteket (és igaza lett), több híres erdélyi helyszínen is forgatott, például a Tordai-hasadéknál.

Jelenet A tolonc című filmből (1914) Forrás: Fortepan

Janovics Jenő nagy vállalkozása volt a Bánk bán némafilmverziója, amihez megnyerte Gertrudisnak Jászai Marit. Ő maga Biberachot játszotta benne, ez a szerepe egész életében elkísérte. A film sajnos elveszett. 2008-ban előkerült viszont egy amerikai pincéből A tolonc egy kópiája. Ez Tóth Ede 1875-ös népszínműve alapján készült 1914-ben. Két dolog miatt kultúrtörténeti jelentőségű.

Ez az egyetlen fennmaradt mozgóképes felvétel Jászai Mariról,

illetve a rendezője az a Kertész Mihály, aki később Hollywoodban a Casablanca és más fontos filmek Oscar-díjas rendezője lett, és neki is csak A tolonc maradt fenn pályája kezdeti, magyarországi szakaszából. Egy másik híres alkalmazottja is volt Janovics Jenőnek, mégpedig a fiatal Korda Sándor, akit aztán a világ Sir Alexander Korda néven ismert meg. Janovics Jenő nemcsak eladta az általa gyártott filmeket belföldön és külföldön, hanem saját mozihálózatot is létesített. Tevékenysége csúcspontján huszonhat mozija volt, és a sétatéri színházban is tartottak filmvetítéseket. A szegény sorból származó Janovics doktori címmel rendelkező, nem kis vagyont gyűjtő, tekintélyes polgára lett Kolozsvárnak. 1914-ben nem gondolhatta, hogy a kezdődő háború milyen változásokat hoz, és elsöpri majd azt a teljes világot, amelyben ő a maga erejéből sikeres lett.

A Szerbia elleni háború egy gyors és dicsőséges dolognak indult, és még eltartott egy darabig, amíg a hátországban is érezni lehetett a negatív hatásait. Eleinte ugyanis pozitív hatásai voltak a háborúnak: a hadi megrendelések élénkítették a gazdaságot, sokan ettől jobban éltek, gyakrabban mentek színházba. A frontra igyekvő vagy szabadságon lévő katonák pedig szórakozni szerettek volna, például színházba menni. Nagy Adorján igen népszerű színésze volt a kolozsvári társulatnak. Amikor mint katona szabadságot kapott, fellépett és hatalmas ünneplésben volt része. Sokkal komorabbak voltak aztán azok a jótékonysági előadások, amelyeket a társulat a fronton elesett tagjai családjainak javára rendeztek. A fenntartó elvárta a hazafias, lelkesítő darabok bemutatását is. Ezeket olyan szerzők írták, akiknek a neve ma már nem sokat mond. Ezek a nem túl értékes művek azonban nem zilálták szét a repertoárt, a színház folyamatosan játszott tovább, követte addigi programját.

Aztán 1918 decemberében bevonultak a román csapatok Kolozsvárra. A helyzet bizonytalanná vált, nem lehetett tudni, hogy mi lesz Erdély sorsa.

A román hatóságok erőfitogtatásként időnként bezáratták a színházat, de nagyobb botrányt nem akartak, úgyhogy egy-két hét szünet után megint engedélyezték az előadásokat. Cenzorok érkeztek, akik ötletszerűen betiltottak ezt-azt, kihúzattak szövegrészeket innen-onnan. A cenzúra például Az ember tragédiájá-val nem tudott politikailag mit kezdeni, nem értették, hogy miért fontos ez annyira a magyaroknak, hol van benne elrejtve a nacionalizmus. Ezekben az időkben egész Erdélyben hol betiltották Az ember tragédiájá-t, hol újra engedélyezték, teljesen következetlenül.

Kattintás után arról olvashat, hogyan harcolt Janovics Jenő a kolozsvári magyar színház fennmaradásáért Trianon után...